Ha van szatmári specialitás, vagyis különlegesség, akkor a járdagödrök mindenképpen azok. Na nem a mostani téli fagyok által kreáltakról van szó, hanem azokról, amelyek éve óta ott díszelegnek a helyükön. Például a régi főtéren. Azok szerint, amit a Művészeti Múzeum, Megyei Könyvtár, Fehér-ház oldalán, de máshol is láthatunk, azt kell feltételeznünk, hogy a városatyák nem járnak gyalog és fogalmuk sincs a legforgalmasabb járdák állapotáról. S nem látják, egyik-másik gödör már olyan mély, hogy esős időben csónakázni lehet bennük! Netán Petőfi ismert versének stílusában azt gondolják: „Csak nem járhatok gyalog /Én szatmári neves vagyok”. De ugyanígy említhetnénk a főtéri park évek óta málladozó, mind foghíjasabb lépcsőit is, amelyekre hovatovább életveszélyes lesz rálépni. Vagy a Ruha István átjáró és rangos zenei intézményünk előtti kis tér állapotát.

Mindezek okán arra kell gondolnunk: a városvezetés annyira fineszes, hogy szándékosan hanyagolja el a régi központot, mert akkor az ide látogató turisták, a gödröket és a rossz lépcsőket kerülgetve, többet gyönyörködnek a parkot díszítő virágokban és természetesen az elhanyagoltságuk miatt hovatovább ránk omló műemlék épületekben. Különösen a volt Pannónia, azaz Dacia szállóban, amelynek tervrajza (vajon hány városatya tudja?!) 1902-ben Nagyezüst-díjat nyert a párizsi világkiállításon. És ezt a pazar épületet, a szecesszió egyik legszebb példányát engedi összedőlni a város vezetése, jóllehet érvényes törvény szerint meg lehet ám szorítani a dölyfös tulajdonost, hogy legalább a külsejét szedje úgy-ahogy rendbe. Rejtély, miért tűri a hivatal, hogy a főtér (szél fújta-göngyölítette fekete-szürke lepellel és törött ablakokkal díszelgő) legszebb épülete lassan csak rom legyen! Reméljük nem azért, mert magyarok tervezték-építették és magyaros motívumokat hordoz? Vagy csakugyan azt akarják, hogy összeomoljon és ortodox templomot építsenek a helyére?

De vissza a gödrökhöz. Nem egyszer vitázom azokkal, akik azt mondják, hogy a magyarság képviselői csak dísznek ülnek ott a helyi tanácsban. Már elnézést, de nem is csak a frakcióvezetőnek, dr. Magyar Lórándnak és elődjének, Maskulik Csabának vannak néha jó ötletei, de például Butka Gergőnek is. Ez utóbbi két-három éve még a polgármestert is kiugrasztotta a székéből azzal, hogy virágot ültetett a főtéri járda egyik nagy gödrébe. Szaladtak is betömni (aszfaltozni), de csak azt az egyet, a többit otthagyták az utókornak. A siker nyomán szerénységem javasolná, hogy márciusban ültessünk sokkal több gödörbe virágot, még akkor is, ha félő: emiatt a nők napján nem jut minden arra érdemesnek virág, mert látnivaló, hogy több a gödör, mint a nő. Hátha ugranak a városvezetők (csak ugrás közben el ne törjék a lábukat!), s pótolják több év mulasztását.

Nem volna szerencsés azt a látszatot kelteni, hogy Szatmárnémetiben minden baj forrása a városvezetés, a buta gyalogosok, vagyis az okos vezetők választói pedig mindenben ártatlanok, mint a ma született bárány. Szó se róla! Itt vannak például az ebtulajdonosok. A rendszerváltás óta divat lett a kutyatartás. Sőt státusszimbólum, mert akinek van csahosa, lehetőleg a legszebb és a legokosabb, az már valaki. Nem is ezzel van a gond, hanem azzal, amit a négylábúak a járdára és a gyepszőnyegre pottyantanak, szennyezve a környezetet! A kutyafáját, sok-sok nyugati példa ellenére sem akar divatba jönni az ebtartással járó pottyantás azonnali összeszedése, mint kultúremberekhez illene. Pedig esküszöm, három szaküzletben is érdeklődtem, s lehet kapni a nem éppen illatos pottyantás gyors összegyűjtéséhez szükséges kellékeket, mint a nejlon tasak és a műanyag lapátocska. Valamit azért nekünk is kellene tennünk a város tisztaságáért, s vele a köztereken játszadozó gyermekeink egészségéért, ha már az iskolából hazatérő diákok által (minden nevelés ellenére!) ablakunk alá dobált üres tasakokat és narancshéjat nem is szedjük össze, hadd díszítse házunkat. Már nehogy az oltyánok által hozott módi uralja el nyugatias városunkat! Mert a parkokban és az utak szélén amúgy is sok a termésével szennyező vad (népiesen inkább fosó) szilva.

Sike Lajos