Virágos csendéletek a művészeti múzeumban (Vécsey-ház)
Március 6-án, csütörtökön 17 órától rendhagyó tárlat nyílik a szatmárnémeti művészeti múzeumban (Vécsey-ház, Libertăţii tér 21. szám), az intézmény gyűjteményében lévő virágos festményekből — ám a kiállítás rendhagyósága nem is annyira a tematikából adódik (bár arra is ritkán van lehetőség, hogy valamennyi virágos csendélet egyszerre legyen látható) mintsem a kurátorok koncepciójából.
Mint ahogy Polgár Sándor kurátor írja: „A kiállítás egy tágabb kurátori ciklus része, amelynek munkacíme Kötött műfajok. A cél az, hogy fejlődése szempontjából térképezzük fel a szatmárnémeti szépművészeti múzeum gyűjteményét. A kötött műfajok – adott esetben a virágos csendélet vagy, kicsit tágabban, a virágos képek – keresztmetszetét képezik a gyűjtemény fejlődésének.
A munkákat két nagy csoportra osztottuk fel: azokra amelyeknek ismerjük a keletkezési évét és azokra amelyeknek nem. A térben való kiállításuk módszere szigorúan időrendi. Ott ahol nem volt ismeretes a keletkezési év a gyűjteménybe való bekerülés évét tartottuk szem előtt. Azzal, hogy esztétikai szempontok helyet, inkább a statisztikai szempontokat részesítettük előnyben, a minden gyűjteményben jelen lévő tudás faktorra szeretnénk felhívni közösségünk figyelmét. Ami nemcsak mint a széles közönség számára nehezen elérhető archívum van jelen, hanem mint olyan elem is, amely a művészet történetiségét regisztrálja. Azt, hogy a művészet mindig is egy történelmi korhoz tartozik, amelyet nem lehet kitörölni előállításának rendszeréből (technikák, anyagok, stilisztikai elemek, intézményesülési formák, témák stb.).
Ha így nézzük a virágos csendéleteket, láthatóvá válik a gyűjtemény fejlődésének egy bizonyos dinamikája, amely többfajta gondolati művelet tesz lehetővé: össze lehet hasonlítani a különböző korszakokat (például 1989 előtt és után), de az évtizedeket is, vagy akár az intézményi korszakokat is, különböző kritériumok szerint (stilisztikai, mennyiségi, földrajzi, pénzügyi stb.). Ily módon egy gazdagabb, árnyaltabb és a művelt és kifinomult közönség szükségleteinek jobban megfelelő művészeti tapasztalatot kapunk.”
