Sokszor szinte automatikusan mondjuk egyik vagy másik szerettünknek, hogy „Vigyázz magadra!”, s nem is gondoltuk valaha, hogy eljön az az idő, amikor ez a két szó lesz minden. Nem is gondoltuk valaha, hogy feltöltődnek igazi, mély, aggasztó tartalommal.

Mondhatnánk, hogy csak szavak, de mind jól tudjuk, hogy a templomban nem véletlenül mondjuk, hogy vétkeztünk gondolatban, szóban és cselekedetben. Ezek alapján nemcsak a cselekedet, de a kimondott szó, még a gondolat is lehet teremtő erejű. Most pedig egy feladatunk van. Igen, mindannyiunknak: biztonságot teremteni. Vannak, akik ilyenkor a hatalomban hisznek, felé fordulnak kérőn. Vannak, akik az egészségügy felé vetik kérlelő pillantásaikat. Vannak, akik imára kulcsolják kezeiket. Én azt mondom, hogy mindegy, melyiket tesszük, ameddig mi magunk is megtesszük, ami tőlünk elvárható. S hogyan kapcsolódnak ezek a gondolatok a márciusi ifjakhoz? Könnyedén. Ők mindent megtettek, amit megtehettek. Buzdítottak, szerveztek, verset, költeményt, szavalatot írtak, kokárdát varrtak, felvonultak, vérüket és életüket adták azért, hogy mások élhessenek. Nekünk nem kell ezeket megtenni. Ezek nem azok az idők. De azért egyvalamire mindenkinek nyomatékosan felhívnám a figyelmét. Ne gondoljuk azt, hogy nekünk nincs feladatunk! Mert igenis van. Vigyázni egymásra. Ahogy vigyáztak egymásra a forradalom ifjai és idősebbjei. Ahogy vigyáztak egymásra minden egyes kornak a magyar hősei. Ezer éve vagyunk itt. Ezer éve védjük ezt a helyet külső és belső ellenségtől. Ezer éve mutatjuk meg, hogy tudunk alkalmazkodni a változó kor kihívásaihoz. Most másképp kell vigyázni egymásra. Nem a megszokott, aktív, inkább passzív módon. Most nem kiáltja senki, hogy utcára, aki velünk van. Most nem támadás a jelszó. Most nem kell egységbe tömörülni. Éppen ellenkezőleg. A legtöbb, amit tehetünk, hogy kivárunk, csendben, otthonainkban, békében, egymást segítve, de csak a megfelelő körülmények között. Együtt gondolunk a jóra és arra, hogy még mennyi ezer év vár ránk. Együtt kívánni egymásnak hangos szóval a legjobbakat. Együtt, de mégis egyként cselekedni, mert most ezt kívánja meg a nemzet. Öltözzünk ünneplőbe otthon! Tűzzük ki a kokárdát! Hallgassuk meg a gyermekeink szavalatait! S bízzunk abban, hogy jövőre ezt ismét a megszokott módon tehetjük meg! Áldott ünneplést kívánok mindenkinek!

Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke