Sokan gyűltek össze a szárazberki kultúrház szombaton este s mind a nézők, mind a fellépők nagy izgalommal várták a műsor kezdetét, amely bő két órán keresztül megalapozta egy hamisítatlan falusi farsangi mulatság hangulatát. 
A mezőségi nyitótáncot követően  — amely miről is szólhatott volna másról, mint a szerelemről, szeretetről — elsőként, házigazdaként Ilonczai Zsombor lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, a szárazberki, és nem csak, nagy család tagjait. „Ez az az időszak, amikor az ember álmodhat, terveket szőhet, amelyek aztán a Fennvaló áldásával meg is valósulnak” — mondta a farsang népszokásának kialakulására való rövid visszapillantójában. „A  karácsonyi ünnepkör elmúlt, a mezőgazdasági munkálatok még nem kezdődtek meg igazán, mivel is tölthették volna napjaikat, mint a legtermészetesebb dologgal: keresték egymás társaságát, mókáztak, riogatták egymást, később mulatságokat szerveztek, ahol a fiatalok megismerkedtek, párra találtak, családot alapítottak — évszázados értékek ezek, amelyekre ma is bizton lehet alapozni. Eresszük jó mélyre gyökereinket, táplálkozzunk abból mélységben lévő világból, amelyet ükapáink, dédapánk, nagyapáink hoztak létre” – fogalmazott, megköszönve mindenki munkáját és fáradozását, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a sorban már tizenkettedik farsangi bál létrejöhessen.

Ezt a tizenkettedik alkalmat, de nem csak, emelte ki köszöntőjébe Béres Antal polgármester is: „Ilonczai Zsombor tiszteletes úr munkája gyönyörű nyomot hagy. Öröm, hogy van  élő közösség, amelyre lehet számítani; hogy van mibe kapaszkodni, van ok a hálaadásra.” – mondta,  röviden összegezve azokat a beruházásokat, amelyek már most zajlanak Szárazberken (például a csatornahálózat építése), illetve a közeljövőben kezdődnek majd el, ugyanakkor arra kérte a jelenlévőket, segítsék a törökországi és szíriai földrengés áldozatait, akár egy imádsággal, illetve adománnyal is, amikor megkezdődnek a felekezetekben a gyűjtések.
„A farsangi  mulatság lehetőséget ad a felszabadult feltöltődésre, a szürke, munkás napokból való kilépésre, örvendjünk hát egymás társaságának és szórakozzunk.” – kívánta valamennyi bálozó számára. 

Vidámságból és vigalomból nem is volt hiány: előbb népdalkoszorúba foglalt két igencsak pajzán tréfás mesén kacagott a közönség, majd a csigalánynak, méhecskének, magyar lánynak, kishercegnőnek, focistának, festőművésznek, Vasembernek, Batmannek, tanító néninek, Jégkirálynőnek, boszorkának, Karatekölyöknek beöltözött gyerkőcök mutatkoztak be egy-egy jópofa-humoros versikével a jelenlévők nagy derültségére — leszámítva az izgő-mozgó kistököt, aki versikéjét ugyan nem akarta elmondani, de döblöchöz illően ide-oda „gurult” a színpad előtt és a teremben, mindenki nagy derültségére.  
A kacagásoknak azonban még messze nem volt vége: a tasnádi születésű Nóti Károly örökzöld, A csillár című komédiáját adta elő a Boross Sándor Színjátszókör, amelynek immár a negyedik generációja lépett a nagyérdemű elé, majd a kulturális összeállítást pergő ritmusú szilágysági és szatmári néptáncok zárták — mintegy felhívásként is, hogy a bálban is hasonló intenzitással kell majd ropni hajnalig. 

„Nem tudunk kemény telet a hátunk mögött, de az enyhét is el kell égetni,hogy vigye el a bánatot és a keserűséget!” — hangzott a felszólítás, amelyre mindenki az udvarra sietett. Az elkerülhetetlen sorsát már délutántól váró kiszebáb Gizi néne makacskodott ugyan, nehezen fogadott szót és lobbant lángra, ám aztán gyorsan az enyészeté lett, hirdetve: a télnek is hamarosan vége lesz, és ha nem is egyből „berobbanva”, hanem többszöri nekifutással, de jön a tavasz.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!