Vasárnap a Szatmár megyei református templomokban konfirmációval egybekötött istentiszteletre

A Szatmárnémeti Láncos-templom gyülekezetében konfirmációval egybekötött istentiszteletre került sor tegnap. Korda Zoltán lelkipásztor Máté evangéliumából (11. rész, 28-30) olvasta fel az igét. Az ünneplő gyülekezet a szatmárnémeti születésű Dsida Jenő költő Jézus Krisztushoz való kötődéséről is hallhatott az igehirdetés elején. A költő egész ifjúságát és felnőtté válását meghatározta Jézus keresésének vágya és a Megváltó megtalálásának öröme. A „Jézust keresem” című verse is erről árulkodik. A költő rendíthetetlen hitéről árulkodik az is, amikor élete utolsó perceiben is Máté evangéliumának verseit suttogta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, s terheket hordoztok...”. Korda Zoltán szavai szerint a szülők, nagyszülők és keresztszülők egész életét, gondolkodását, gyermekükhöz való viszonyulását meghatározza, átöleli az előbbi „mennyei hangzású, mennyei töltettel rendelkező üzenetsor”. Ez „Isten csodálatos szeretetvallomása”, ez ad erőt nekünk ahhoz, hogy megújuljunk, a megfáradtak és terheket hordozók az imádság csodájával újjászülethetnek. A lelkipásztor szerint mindannyiunknak „szükségünk van a Jézus Krisztussal való találkozásra”. Most, a harmadik évezred kezdetén sem lehet hit nélkül, a Megváltó nélkül élni, nem lehet a vágyainkat és terveinket Isten nélkül megvalósítani. Oly sok példa van rá, hogy azok, akik a Mennyei Atya nélkül indultak el az úton, időközben csalódtak, megfáradtak, magányosok lettek. Imádkozni mindig kell. Ha a gyermek vasárnapi istentiszteletre hívja a szüleit, ne keressenek kifogásokat, ne mondják azt, hogy „gyermekem, ha ma nem is, de jövő héten elmegyünk a templomba”. Ne rombolják le a gyermekekben azt, amit „Isten Szentlelke és az imádkozó pásztori szó” épített fel bennük. Ne öljék ki azt a szívükből, amit Jézus Krisztus erőssé akart tenni bennük és a hitükben azzal a kifogással, hogy most „dolgoznom kell, fáradt vagyok, van jobb dolog, mint a templom, inkább szórakozzunk, pihenjünk”.

Imádkozni mindig kell — mondta Korda Zoltán. Jézus Krisztus megszólító, hívogató szava nemcsak a konfirmációig érvényes. Annyi mindent elmulasztottunk az elmúlt években „de Isten kegyelméből van még holnapunk, annyi mindent elérhetünk, megragadhatunk, s annyi mindent megbánhatunk még”. Nemcsak a konfirmáció ideje alatt kell hogy megteljen a könnyes szemű nagyszülők, megfáradt keresztszülők, kétségbeesett szülők lelke örömmel, boldogsággal. Nem. „Isten azt akarja, hogy az örömünk örökké tartson.” „Most mindannyian konfirmálunk. Erős hittel, örök bizodalommal, Krisztusban megújult szeretetben kell továbblépnünk, gyermeket nevelnünk, egymást megölelnünk, s Istennek megköszönnünk a jóságát, amíg nem késő” — mutatott rá a lelkipásztor. Nem igaz, hogy a konfirmációval véget ér a szülők feladata a gyermekek életében, s hogy innentől a gyerek felel majd saját üdvösségéért, hitéért. Innentől kezdve együtt kell majd tenniük azért, hogy minél erősebb legyen a bennük lévő hit, szeretet. Mert a hittel tele ember nem gyenge és gyáva. Az az ember, aki hisz Istenben és Jézus Krisztusban, erős és bátor lesz. S bár 20 év múlva a most konfirmáltak talán csak a nekik feltett káté-kérdés számára emlékeznek majd — és nem arra, amit a lelkész által feltett kérdésre feleltek —, a hitet azonban nem tudják, s nem is akarják majd elfelejteni. Mindig emlékeznek majd arra, hogy Jézus Krisztus szeret minket, megbocsátja bűneinket, és hogy a Megváltó segítségével újra kezdhetjük az életünket. Az istentisztelet második felében a Láncos-templom 23 konfirmandusa — 11 lány, 12 fiú — a gyülekezet színe előtt vallást tett hitéről, válaszolt a lelkipásztor által feltett kérédésekre. Ezt követően — életükben először — az Úr asztalához járultak, s a gyülekezettel együtt „magukhoz vették” az úrvacsorát.

A Szamos-negyedben

A Szatmár-Szamosnegyedi Református Templomban harmincegy konfirmandusnak erősítette meg a hitét. Huszonkét lány és kilenc fiú tett fogadalmat. Bogya Kis Mária tiszteletes asszony, aki ezt a konfirmáló csoportot pásztorolta a felkészülési időszakban, tovább biztatta az ifjú sereget, és elmondta nekik, hogy ha életük során lesznek olyan pillanatok, amikor hullámvölgybe kerül az életük, ne csüggedjenek el, mert Isten velük lesz, és karján fogja hordozni őket.

Botos István