A beszélgetésen részt vettek: dr. Frigy Szabolcs iskolai tanácsadó, egyetemi oktató, dr. Tallian Cristian pszichiáter, Bálint Katalin pszichológus, Wegendt Gittinger Orsolya ügyvéd, Lepedus István tanácsadó és tréner, dr. Király Lajos református lelkipásztor és pasztorálpszichológus és Simon Attila római katolikus pap. A beszélgetést moderálta: Elek György.
Boldogság, öröm, félelem, fájdalom, gyász — fontos, hogy felnőttként merjük kifejezni az érzelmeinket, és hitelesek legyünk minden helyzetben. A gyász, a veszteségeink feldolgozása az élet szerves részét képezi, ugyanakkor a legnehezebb feladatot jelenti. A családtagok, közelállók elvesztése általában a személyiség legmélyebb rétegeit is megmozgató, viharos érzésekkel, szorongásokkal kísért, elhúzódó folyamat. De a gyászmunka nem csak haláleset kapcsán válik szükségessé. Az életút során fellépő nagy változások (pl. válás, elkerülés a szülői háztól, költözés, külföldi munkavállalás, iskola- vagy munkahelyváltás, fontos kapcsolatok megszakadása, tevékenységek megszűnése, munkanélküliség, nyugdíjazás) szintén súlyos veszteségélményekké válhatnak, és ezeket hónapokig elhúzódó lelki változások kísérhetik. Az egyéni és kollektív traumák átélését szintén hosszú gyászfeldolgozás követi. Ezekről a kérdésekről beszélgettek a kerekasztal résztvevői.
Frigy Szabolcs vitaindítójában egy korábbi emlékét idézte fel: elmondta, hogy a mai napig emlékszik arra, amikor a filozófia mesterin beszélgettek arról, hogy ott van a választóvonal a vallás és a tudomány között, amikor alapvetően három kérdésre szeretnénk választ keresni, amit nem tudunk a tudományban: miért van szenvedés, mi van a halál után, és mi az emberi élet értelme? Ez az a vonal, amire ha megpróbálunk válaszolni, akkor hirtelen nagyon gyorsan a vallás területére tévedünk, mert a tudomány irtózatosan szeretné tudni, hogy miért van szenvedés, mi van a halál után, és mi az emberi élet értelme. Ez tulajdonképpen a tudomány és a vallás mezsgyéje. Ha belegondolunk, a legnagyobb ihlet, a legnagyobb múzsa az irodalomban a veszteség, a gyász, az elválás, a tragédiák, a drámák… Ez annyira sava-borsa az életnek, hogy tényleg megkerülhetetlen — mutatott rá.
Szatmár megyében átlagosan tizenöt év egy házasságnak az ideje. Egy másik adat: jelenleg Romániában az összes megszületett gyereknek a 31,3 százaléka nem házasságban születik. Frigy Szabolcs utánanézett, hogy Szatmár megyében száz házasságból hány végződik válással: régebben negyven százalék volt ezek aránya, egy ideje ezer lakosra mérik, és mi is beilleszkedünk a nyugati trendbe, azaz szinte minden második házasság válással végződik. Minden válásnak és minden párkapcsolatnak a középpontjában valamilyen krízis van. Vannak normatív krízisek az összecsiszolódás korszakában és a gyermekvállalás körül. Az a kérdés: mit kezd a házaspár egy krízissel? Nagyon fontos, hogy a krízis önmagában egy lehetőség. Ha túl tud jutni a házaspár a krízisen, akkor a házasság megerősödhet. Az életünk kríziseknek a sorozata, de jó esetben ezeket a kríziseket lehet kezelni. Ha nem tudjuk megfelelően feloldani ezeket a kríziseket, akkor a párkapcsolatban és a házasságban különböző utak vannak. Az egyik ilyen forma a krízis után, amikor a felek nem válnak el, az üres héj típusú házasság, amikor együtt maradnak, kívülről úgy látszik, mintha együtt lennének, de belül teljesen üres a kapcsolat. Fenntartják a házasság kereteit. Ez a héj csak azért tud megmaradni, mert a házastársak konfliktuskerülők: elkerülik a konfliktusokat, úgy tesznek, mintha nem lenne probléma, lemondanak az intimitásról, nincs köztük bensőséges kapcsolat. Frigy Szabolcs feltette a kérdést: ha a házasságoknak a fele válással végződik, akkor számoljunk vissza, hogy ezek közül a megmaradt házasságok közül hány üres héjas?
Egy másik forma, amikor együtt vannak, de kialakul egy állóháború. Együtt vannak, de nem tudják feloldani a krízist, és emiatt mindig jelen van a csatabárd, amit a gyerekek nagyon meg tudnak szenvedni. Ezekben az állóháborúkban nem azért maradnak együtt a felek, mert együtt akarnak élni. Elutasítják a válás lehetőségét, mert vallásos keretek között a válás nem opció, de együtt sem tudnak lenni.

A válási krízis egyik lehetséges kimenetele a konzervált házasság. Ennek egyik formája az „üres héj” típusú házasság, amikor fenntartják a házasság formalitásait olyan módon, hogy a konfliktusokat elkerülik. Nem beszélnek arról, amit nem tudnak megoldani, úgy tesznek, mintha nem lenne. Idővel persze egyre több dologról nem beszélnek, ami azzal jár, hogy lemondanak a bensőséges kapcsolatról, a közös örömökről, arról, amiért a párkapcsolat megszületett. A konzervált házasság másik formája az „állóháború”, amikor folyamatosan harcolnak egymás ellen, és a konfliktusok megoldása helyett csupán egymást hibáztatják, és számon kérnek.
(Bende Katalin szakpszichológus)

A házasságokat négy kategóriába sorolják aszerint, hogy milyen azok minősége és stabilitása. A házasság minősége nyilvánvalóan az, hogy a felek megértést és elfogadást találnak. A házasság stabilitása attól függ, hogy az egy örök életre szól, vagy csak addig, amíg nem találnak jobbat. A minőségből és a stabilitásból négyféle variáció olvasható ki. Az első a jó és a stabil házasság, ahol a szükségletek kielégülnek, jól megvannak egymással. Ez a típusú házasság az 50 százaléknyi fel nem bomlott házasságnak egy bizonyos része. A második típus a jó, de instabil házasság, instabil párkapcsolat. Erre az jellemző, hogy a felek addig vannak együtt, amíg nekik az jó. Ha bármelyik fél talál egy jobb alternatívát, akkor kilép a házasságból. A harmadik kategória a rossz, de stabil házasság. Ez nagyon rontja a személyes életminőséget. Van egy megoldatlan konfliktus, a felek mégis benne maradnak a házasságban. A negyedik kategória — ez vezet a válásokhoz — a rossz és instabil házasság, ebben nagyon sok a kifelé vezető erő.
A családterápiában és a pszichológiában az a fantasztikus — itt kapcsolódik össze a veszteség és a párkapcsolat —, hogy minden veszteség végét elgyászoljuk. A válás után is ugyanazokon a fázisokon megyünk keresztül, mintha elveszítenénk a házastársunkat. Minden veszteség azzal kezdődik, hogy elkezdünk tagadni. Ez a válásnál is így van. Amikor az egyik fél bejelenti, hogy válni akar, nagyon érdekes, hogyan reagál a másik. Bagatellizálnak: „Nem is mondod komolyan, aludj rá egyet!” Vagy amikor betegséget diagnosztizálnak, azzal vigasztalja magát, hogy rákos ugyan, de ez nem olyan nagy baj. Nem tudja elfogadni, nem tudja közel engedni magához ezt a gondolatot. A következő fázis a harag, ami az akadályoztatás miatt alakul ki. Ha el akar válni a házastárs, a másik fél nem tud mit csinálni. Ha megjelenik a betegség, nincs mit csinálni. Ez haragot szül, a harag után pedig jön az alkudozás, amikor az illető rájön, hogy a problémát nem oldja meg a harag sem. Ekkor történhet meg, hogy a beteg elkezdi betartani az orvos utasításait, mert azt reméli, hogy meggyógyul. A pártkapcsolatnál megszülethet a döntés a változtatásra. Amikor ezek sem működnek, beadják a válókeresetet, elindul a procedúra, elindul egy depresszív időszak, amikor a felek egy nagyon negatív élethelyzetbe kerülnek. Ilyenkor az ember erőtlennek érzi magát. Ebben a mély szomorúságban rájön, hogy nem érdemes erőt pazarolni egy megoldhatatlan élethelyzetre. A depresszív időszak mélyén ott van a tudat, hogy nem tudja megváltoztatni a társát, és nem is akar erre időt pazarolni, ez alapozza meg az elfogadásnak a legutolsó fázisát, ahol tulajdonképpen, ha végighaladunk a párkapcsolat történetén, eljutunk az elfogadásig. Ebből a krízishelyzetből is úgy kell kijönni, hogy aztán felkészülhessünk arra az életre, ami a párunk nélkül van. Ez igaz a válásra és a halálesetre is, hogy milyen lesz az az élet, amiben a másik már nem lesz ott. Ennek a folyamatnak van egy normatív ideje (egy évet szoktak mondani), és van egy olyan időszak, amikor már természetellenes, hogy még mindig a depresszív fázisban ragad valaki. A pszichológiának is az a lényege, hogy van, aki megragad egy-egy fázisban, nem jut el az elfogadásig, hanem hónapokat tölt a tagadás fázisában, az alkudozással, vagy éppen haragszik.

Amikor a párkapcsolatban szakítanak a felek, azzal azt is kifejezik, hogy nem szeretnének a másik féllel megosztani élményeket, nem akarnak közös örömélményt, nem akarják azt a problémát, ami szétszakította őket… Néha születnek olyan gondolatok, hogy egy gyerek megmentheti a párkapcsolatot, de a gyakorlat azt igazolja, hogy nem fogja megmenteni. Vannak tanulmányok arról, hogy a családi élet milyen szakaszában történnek meg a válások. Váláskor elkezdenek hibásokat keresni, hogy kinek a hibájából jutottak ide. A családterápia abból indul ki, hogy kölcsönösen hatottunk egymásra, de nem tudtunk együtt élni. Akkor sem lehet azt mondani, hogy a másik a hibás, ha például alkoholista volt a férj. Minden, ami egy párkapcsolatban kialakul, azzal magyarázható, hogy ők egymásból ezt hozták ki, mindkét félnek megvan a maga része a történetben. Úgy kell közeledni a párkapcsolati gyászfeldolgozáshoz, hogy rá kell döbbenni, melyik fél mit követett el, hogy oda jussanak, ahol tartanak. A felismerés abban is segít, hogy még egyszer ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Aki végig tud menni ezen a gyászfeldolgozáson, annak akár egy magasabb szintre emelkedhet az élete. Ha valaki nem követi a történteket, és úgy kezeli, hogy minden a másik fél hibája volt, ha újra összeházasodik, ugyanúgy el fog válni. Nagyon magas az újraházasodottak válási aránya — mutatott rá Frigy.
Nagyon sok kérdés felmerül manapság a házassággal kapcsolatosan. Mondhatjuk azt, hogy egyre igényesebbek vagyunk párválasztáskor. Nagyon sok olyan dolog, ami ötven évvel ezelőtt elfogadható volt egy házasságban, ma már nem az. Ma már minőségileg nagyon nagyok az elvárások, vagy épp az van, hogy nem vagyunk kompromisszumkészek. Amikor felbomlanak a párkapcsolatok, mindkét fél fel kell ismerje a saját felelősségét, és meg kell próbálnia előrébb lépni a személyiségfejlődésben. Ez lehet a kiindulópontja annak, hogy a következő kapcsolat jobb legyen. Nagyon sok olyan példa van, hogy egy párkapcsolat felbomlik, és nagyon hamar kialakul egy újabb. Az új kapcsolatot sokan arra akarják felhasználni, hogy gyógyuljanak. Lehet, hogy az új kapcsolat jól működne, de az újabb nehézségek abból adódnak, hogy az újraházasodó nem vitte végig a gyászfolyamatot, nem történt meg a személyiségfejlődés, így az új kapcsolat is meg fog romlani.

(Folytatjuk)