Szerencsére nem túl gyakran, évente egy-két alkalommal találnak veszettségben elpusztult állatot Szatmárban, viszont ezek az esetek kiemelt figyelmet és körültekintést igényelnek, hiszen a veszettség nagyon könnyen terjed és nagyon fertőző — a veszett állatról az emberre is, és gyógyíthatatlan.
„A polgármesteri hivatal közelében lévő egyik magánház udvarára ment be a róka és elkezdett játszani a kutyával — tudni kell, hogy a megfertőződött róka nagyon barátságos, játékos, és nincs semmi félelemérzete — aztán elpusztult, ott az udvaron. A háztulajdonos amint észrevette a tetemet, azonnal értesített, a vizsgálatok pedig megállapították, hogy a róka sajnos veszett volt. Hogy hol fertőződött meg, vagy hogy honnan jött, azt nem tudni, de most sok a róka nagyon az erdőkben, és közel merészkednek a településekhez.” – mondta megkeresésünkre Majláth Gábor polgármester.
Nem január a veszettség előfordulási időszaka
Az ügy kapcsán megkerestük Balogh Sándor erdészmérnököt, a Szatmári Erdők Egyesület vezetőjét, aki kifejtette: a veszettséget — ami az egyik legrégebben ismert és legveszélyesebb fertőző betegség, amit a veszett állat harapás útján akár az embernek is átadhat — gyakorlatilag bármely állat terjesztheti, de Európában, akárcsak a Kárpát-medencében, fő hordozója a vörös róka. „A betegség fent áll, de nem minden róka jut oda, hogy veszett legyen! Szerencsre Szatmárban ritkán találkozunk veszett állattal, s az utóbbi időben akárhány rókát átadtunk analízisre, mindnek negatív lett az eredménye.” — mondja, hozzátéve azt is: most valóban jelentősen nagyobb a rókapopuláció. Amúgy a vörös bundások kilövésére is kvóta van.
„Ismétlem: nem minden róka veszett! Viszont egy elhullott példányon „első ránézésből” nem lehet megállapítani, hogy fertőzött volt-e vagy sem, ezért csak gumikesztyűvel szabad hozzányúlni, mert a veszettség rendkívül fertőző és rendkívül könnyen terjed!” – nyomatékosítja, példaként azt a pár évvel ezelőtti esetet említve, amikor a veszett róka nyála rákerült a fűszálakra, egy őz megette, és elpusztult, az őztetemhez hozzányúlt, azt elszállító erdészek pedig (miután kiderült, hogy a nagyvad mitől is pusztult el), a szatmárnémeti fertőző kórházba kerültek, ahol aztán veszettség elleni kezelést kaptak.
„Évente kétszer, tavasszal és ősszel zajlik a rókaállomány veszettség elleni oltása (a rókavárakba teszünk oltóanyagos kis 'csokikat', amiket aztán a rókák megesznek — vagy nem — , illetve a rókavárak környékén is szórunk oltóanyagot).Tél közepén nem szokott veszettség lenni, hiszen normális körülmények között ilyenkor január elején a hőmérséklet jóval 0 Celsius fok alatti, s a mínuszok, a fagy hibernálja a vírusokat. Ez a meleg, nedves, tavaszias időjárás viszont erősíti őket, és elősegíti a terjedésüket, s nem a megszokott kilenc hónapban tevékenykednek, hanem egész évben.” – magyarázza.
Elrendelt óvintézkedések
Az eset kapcsán a prefektusi hivatal keddi gyűlésén több óvintézkedést léptetett életbe az érintett területen: feltérképezik és ellenőrzik a betegségre fogékony állatokat, védő- és megfigyelési körzeteket alakítanak ki, emellett kiegészítő intézkedésként elrendelték az Avasújváros község területén élő kóbor kutyák azonosítását, mivel ezek különösen fogékonyak a betegségre.
Szabó Kinga Mária
SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!