Egyre gyakrabban kerül szóba, hogy rosszul mennek a dolgok az élet minden területén. Romlik a gazdaság, egyre nehezebb az élet és csak találgatni lehet, hogy mindez hova vezet. A világ lakossága növekszik, vele együtt a fogyasztás és az igények is, a termőföld pedig folyamatosan szűkül, nem biztos, hogy a modern technológiákkal meg lehet annyival növelni a terméshozamot, hogy az elegendő legyen még akkor is, ha a hiány mellett elég nagy százalékban nő a pazarlás is. A lakosság számának növekedését hallva jutott eszembe: Ferenc pápa szóvá tette, hogy csökken a római katolikusok száma. Ugyanúgy csökken a protestáns egyházak tagjainak a száma is, terjednek viszont a szekták, valamint a buddhizmus és az iszlám. Hasonló a helyzet, ha nemzetiségi szempontból vizsgáljuk a dolgokat. El kell mondjuk, hogy Franciaországban egyre kevesebb a francia, Németországban a német, de így van ez más európai országokban is. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Európában a fehér emberek száma is csökkenőben van.

Minek a következménye ez a fordulat? Milyen mulasztások, vagy milyen hibák vezettek oda, hogy ezek a végeláthatatlan dolgok bekövetkezzenek? Mi lehet az oka annak, hogy az őshonos európai nemzetek folyamatosan fogynak, az Európa határain kívülről érkezők száma pedig növekszik? Körülbelül ilyen arányban változik a vallási felekezetek nagysága is. A történelem bebizonyította, hogy a nagy népek eltűnnek, arra viszont kevesen mernek gondolni még ma is, hogy a nagy történelmi egyházak is hasonló sorsra juthatnak. Az ember valamit rosszul csinál. Nagy elődeink időben felismerték, hogy nyelvében él a nemzet és a hit tartja meg a vallást. Európában egyre kevesebb tisztelet övezi az anyanyelvet, egyre ingatagabb, egyre gyengébb a hit. Egyre kevesebb fiatalt érdekli nemzete, egyháza sorsa, egyre kevesebben akarnak tanulni olyan dolgokat, amelyek birtokában könnyebb megőrizni identitásukat. Nem a határokat kell megtartani, hanem meg kell tanulni úgy élni határok nélkül, hogy ne nyeljen el a végtelen.

Elek György