Annak érdekében, hogy egy egészséges kapcsolatot tudjunk fenntartani, elengedhetetlen a kommunikáció. Az idő múlásával a technológia egyre nagyobb teret hódított, napjainkban pedig életünk egyik meghatározó eleme, hiszen az okostelefonok, a tabletek, a közösségi oldalak nélkül az emberek nagy többsége már nem is tudná elképzelni az életét. A technológia viszont az emberi kapcsolatokra is nagy hatást gyakorol. Másodpercek alatt küldhetünk üzeneteket, fényképeket egymásnak, megoszthatjuk másokkal az élményeinket és kapcsolati státuszunkat. Ezzel önmagában nem is lenne gond. A problémák akkor kezdődnek, amikor a technológia mögé bújva vetünk véget egy párkapcsolatnak, házasságnak. A jelenségről Simon Emőke klinikai pszichológus, pszichoterapeuta véleményét kértük ki. 

A szakítás, illetve válás nem más, mint gyász; kutatások bizonyítják, hogy a válás, szakítás érzelmi és fizikai megterhelése meghaladja még a társunk halála által okozott szenvedést is — mutat rá a szakember. „A gyászfeldolgozás is nehezebb, mivel a válás esetében mindenki életben marad, kivéve a kapcsolatot. Azért tűnhet nehezebbnek, mert a gyerekek és más dolgok körüli viták és a gyakori találkozások megnehezítik a múlt lezárását. Azt is tudni kell, hogy a gyász annál a félnél is jelen van, aki a szakítást kezdeményezi. 

Van viszont különbség a szakítási módszerek között: mindig jobb az, amikor őszintén és a másikkal is empatizálva zárunk le egy kapcsolatot. Ha nem találjuk a helyünket egy kapcsolatban, ha úgy érezzük, hogy megrekedtünk, vagy bántalmazva vagyunk, jogunk van kilépni belőle, viszont nem mindegy, hogyan tesszük ezt. Azt figyeltem meg, hogy a szakítás utáni periódus akkor nehezebb az elhagyott félnek, vagy akár lezárhatatlan, ha nem kap magyarázatot, hogy miért hagyták el. Az a legmegfelelőbb, ha leülünk a társunkkal, és őszintén elmondjuk neki, hogyan érezzük magunkat ebben a kapcsolatban, illetve miért szeretnénk kilépni belőle. Ebben az esetben a másik fél lehetőséget kap arra, hogy szembenézzen az igazsággal, önmagával, a saját hibáival. Ha a szakítás úgy történik, hogy nem kapunk magyarázatot, sokkal nehezebb lezárni, és főleg, ha önbizalmi problémáink voltak, akkor valószínűleg önmagunkat okoljuk, illetve azon töprengünk, hogy mit tettünk, vagy pont ellenkezőleg, mit nem tettünk. A szakítás legkegyetlenebb formája a köddé válás, az úgynevezett ghosting, amikor a partner egyik pillanatról a másikra csak eltűnik bármilyen magyarázat nélkül” — fogalmazott Simon Emőke a szakítás jelenségéről.

Egy kapcsolat online történő befejezéséről Simon Emőke jelezte, hogy akárcsak a személyes szakítások esetében, itt is vannak különbségek. Létezik az a helyzet, amikor nincs lehetőség másképp szakítani. A szakember rámutatott arra, hogy ha távkapcsolatról beszélünk, és online történik a szakítás, részletesen elmagyarázva ennek okát, még mindig nem olyan, mintha szemtől szemben tennénk ugyanezt. Az eszközeink által valamilyen szinten „elbújhatunk” a kamera mögé a konfrontálódás, illetve a másik reakciója elől. Így aztán ha úgy adódna, hogy konfliktusba keveredünk, könnyebben kimenekülhetünk a helyzetből. Ha írásban tesszük ugyanezt, akkor meg pláne nem kell szembesülni az elhagyott fél érzéseivel, illetve reakcióival. „Sokan nem tudnak és nem mernek ezzel szembesülni. Nem is könnyű egy szakítás” — mondta a pszichológus, hozzátéve, hogy létezik egy olyan tényező is, ahol az ember elvan a saját világában, nem törődve azzal, hogy maradandó sérülést okozhat valakinek, önző módon csak annyi érdekli, hogy számára minél könnyebb legyen. 

Az online szakítás számos negatív hatással bírhat. A pszichoterapeuta szerint ami a legnagyobb károkat okozhatja, az a ghosting, illetve ennek az enyhébb formája, amikor nem adunk semmiféle magyarázatot, egyszerűen csak szakítunk. „Vannak olyan emberek, akiknek óriási problémát jelent, hogy megbízzanak önmagukban, hogy képesek legyenek másokban is megbízni, illetve kapcsolódni, és talán egy utolsó esélyt adtak egy kapcsolatnak. Ezeknél az embereknél nagy a veszély, hogy a későbbiekben képtelenek lesznek megbízni bárkiben is. Maradandó lelki sérüléseket okozhat az a helyzet, amikor az elhagyott fél ott marad mindenféle magyarázat nélkül, vagy esetleg a partnere köddé vált. Teljes elszigetelődéshez vezethet, és esélyes, hogy többé nem mer kapcsolatot kialakítani, hiszen óriási mértékben sérül a bizalom. Erre az esetre az lenne a javaslatom, hogy ha valaki ilyen helyzetben van, tudatosítsa önmagában azt, hogy ez az egész nem róla szól, hanem a másik fél gyávaságáról, önzőségéről. Ha a társunk őszintén elmondja, miért szakít, még ha online is, akkor nem tehetünk mást, mint hogy elfogadjuk, és szembenézünk a fájdalommal, mert bizony az mindig jelen van” — emlékeztet a szakember, arra is felhívva a figyelmet, hogy ilyen esetben mire érdemes összpontosítani.

„A legfontosabb, hogy bármit érzünk, nézzünk szembe vele, ne tompítsuk el azt, ne próbáljunk előle munkába, másik kapcsolatba vagy bármibe is menekülni. Ha úgy gondoljuk, hogy megszabadulunk a gyásztól, a fájdalomtól, a szomorúságtól valamilyen pótcselekvéssel, akkor nagyot tévedünk. Ott marad mélyen, és a legváratlanabb pillanatban valamilyen formában előbukkan. Nagyon sokan gyorsan keresnek egy másik kapcsolatot, „kutyaharapást szőrével” alapon, ami az egyik lehető legrosszabb dolog, amit ilyenkor tehetünk. Mivel sérültek vagyunk, menekülünk, nem vesszünk észre a fontos dolgokat, és hamarosan ugyanabban a rossz helyzetben találhatjuk magunkat, akár mi voltunk az elhagyó fél, akár nem” — hangsúlyozta Simon Emőke.

„A szakítás, válás egy kritikus periódus, ami általában az önismeret legjobb időszaka. Ne feledjük, hogy a kapcsolat szétszakadásáért mindkét fél egyenlő arányban felelős, és az egyáltalán nem válik a hasznunkra, ha a párunkat okoljuk a történtekért. Számunkra az az ideális, ha a saját hibáinkkal foglalkozunk, azzal nézünk szembe, hogy mi mivel járultunk hozzá a kapcsolat tönkremeneteléhez, ami segíteni fog abban, hogy a következő kapcsolatunkban ne ugyanúgy cselekedjünk, netalántán az újrakezdésben, merthogy ilyen is létezik, nem is kevés esetben. Van, hogy új esélyt adunk a kapcsolatunknak. Nagyon fontos, hogy a szakítás után adjunk időt magunknak, építsük újra önmagunkat, tanuljunk meg egyedül lenni és élvezni a saját társaságunkat. Továbbá fontos megtanulni elfogadni, szeretni és tisztelni önmagunkat, hogy hónapok múltán, amikor újra utat engedünk az új emberekkel való ismerkedésnek, ezt a példát mutassuk az új társunknak, ne engedjük meg senkinek, hogy rosszabbul bánjon velünk, mint mi önmagunkkal. Emellett pedig ne feledjük ezt sem: „Csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük — Brené Brown” — összegzett Simon Emőke.

Kallós András