December 1-jén, szombaton, Románia nemzeti ünnepén nem az történt, amire sokan számítottak.

A centenáriumi év nyitórendezvénye sok szempontból az elmúlt évekhez viszonyítva is jelentéktelenebbnek tűnt, holott a készülődést figyelembe véve sokkal többre lehetett számítani. Úgy tűnt, hogy mindenki valami nagyot akart, de a tettekben, a megvalósításokban mindenki másra várt. Már az is furcsának tűnt, hogy Bukarestben a központi rendezvényeken nem vett részt Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus, és Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke, azaz a két kormányzó párt elnöke, így az utóbbi két év szokásaihoz híven Klaus Iohannis, a szász származású államfő románkodott.

Szatmárnémetiben is a szervezetlenség jellemezte a prefektusi hivatal rendezésében zajló Nagy Egyesülés ünnepét. A délelőtti koszorúzásokon néhány politikus és a helyőrség képviselői botcsinálta módon mentek szobortól szoborig, végül a régi főtéren lévő Vasile Lucaciu szobornál gyülekeztek az érdeklődők, talán kevesebben mint az előző években, nagyon sok politikus is hiányzott. A vallásos szertartást követően Darius Filip prefektus olvasta fel Mihai Tudose miniszterelnök nagyon rövid üzenetét, melynek a lényege az volt, hogy az 1918. december 1-jén megtartott gyulafehérvári népgyűlés megteremtette a feltételeit a modern román állam megalakulásának, ma már elmondhatjuk, hogy az országban jó az egészségügyi ellátás, jól működik a tanügy és az országban kiváló az infrastruktúra. A rendezvény fő szónoka is nagy fontosságúnak tartotta az 1918-as eseményt, elmondta, hogy az egységes román állam megteremtésével a román népnek ezeréves álma vált valóra. Boldog ünnepet kívánt minden románnak, és azoknak, akik Romániában élnek. A koszorúzás is különös módon történt. A közintézmények koszorúinak elhelyezése után bejelentették a katonai díszszemle kezdetét és azt, hogy a pártok és mindazok, akik koszorúzni akarnak, a díszszemle után tehetik meg. A katonák nem várták meg, hogy a résztvevők az út két oldalán felsorakozzanak, percek alatt felvonultak, közben a pártok egymást félretolva, sokszor elkeveredve helyezték el a koszorúikat. Az egyszerű emberek pedig elkezdték keresni, hol adják a kolbászos paszulyt…

Az idei nemzeti ünneppel, a centenáriumi év nyitórendezvényével a románok sem voltak elégedettek. Az egyik egy régebbi mondást idézett: „kaptunk egy országot és száz év múlva sem tudjuk, mit kezdjünk vele”.

Száz év sem volt elegendő megtanulni, hogy a nemzeti lobogót tisztelni kell, nem magukra tekerni, a földön maguk után húzni, nemzeti ünnepen félárbócra ereszteni stb. 1990-től érzékelhető, hogy az 1918-as esemény nem fogja össze a románokat. Ezt az ünnepet nem tudja magáévá tenni az országban élő tizennyolc elismert kisebbség sem, a magyarokat pedig teljesen kirekeszti. A gyulafehérvári nemzetgyűlésről minden évben megemlékeznek a nemzeti ünnepen, de egy szó sem esik a gyulafehérvári ígéretekről. Mint ahogy az 1918. december 8-án megtartott kolozsvári nemzetgyűlésről sem, amelyen az erdélyi magyarok a gyulafehérvári határozat ellen tiltakoztak. A magyarok tudják — a románok úgy tűnik kevésbé, ha ezt választották nemzeti ünnepükké —, hogy sem a gyulafehérvári, sem a kolozsvári nagygyűlés nem volt döntő, minden Trianonnál dőlt el a fejek felett.

Elek György