A hagyományőrző forrásközpont székházában mutatták be Galiger Anna-Mária első verseskötetét.

A Tasnádszántón élő szerzőt a tegnapi eseményre több helybéli és a község polgármestere is elkísérte. László Róbert, a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpont igazgatója köszöntötte a résztvevőket kiemelve, ritkán fordul elő, hogy könyvbemutatóra eljön annak a településnek a polgármestere, ahol a szerző él. Marinel Rotart, Tasnádszántó polgármesterét is meglepte, hogy a településen versíró is él, mint elmondta, ez nagy öröm számukra, és megígérte, hogy jobban odafigyel majd a szerzőre és segít könyvének népszerűsítésében és terjesztésében.

Elek György könyvismertetőjében elmondta, hogy a versek olvasása közben az jutott eszébe, hogy Galiger Anna-Mária versei valahogy úgy keletkezhetnek, mint amikor még az irodalom kezdetén a lírikus abban a pillanatban fejezte ki érzelmeit, amikor azok megszülettek benne, nem várta meg, hogy azok kiérlelődjenek. Már a cím is elgondolkoztató — Életre ítélve —, hiszen az életet sokan ajándéknak tekintik, nem pedig ítéletnek. Tovább olvasva a verseket rádöbbenünk, hogy a szerző sokat beszél a bánatról, gyakran utal a magányra, valaki, valakik hiányoznak az életéből. Sokat imádkozik, kinyilvánítja a hitét, de mindig felcsillan soraiban a remény, a kiútkeresés is. Galiger Anna-Mária verseit akár naplónak is lehet tekinteni, hiszen életének egy-egy pillanatát idézik fel. Gyakran ír az évszakokról és az ünnepekről. A versekből Bándi Johanna és Varga Sándor (az egykori osztálytárs), a Harag György Társulat művészei olvastak fel, majd Elek György a szerzővel és a könyvbemutató résztvevőivel alakított ki beszélgetést, melynek során sok mindent meglehetett tudni a szerzőről. Szó esett Galiger Petráról, a kötet borítója és a benne lévő grafikák készítőjéről, aki — ugyanúgy mint Galiger Anna-Mária, aki lelki megnyugvásnak tekinti a versírást — kellemes időtöltésnek tekinti a rajzolást.