Szeptember 5-én, pénteken, 18 órától, az Ács Alajos Játékszínben kerül bemutatásra László Zita és Hencz József Bekötött szemmel című verses-zenés műsora. Az alábbiakban velük beszélgetünk.

— Milyen elgondolás alapján, hogyan jött létre ez az előadás?

— A történet 2010-ben kezdődött — számolt be László Zita —, amikor megismerkedtem Szmutku Róbert nagybányai római katolikus plébánossal, aki felkért, hogy készítsünk egy olyan előadást, ahol versek hangzanak el, és ha lehet énekelve is. Ekkor készült el a Melengető című előadásunk, ami egy olyan előadás volt, hogy szabni, alakítani lehetett bármilyen eseményhez. Ezt a műsort nagyon sokszor előadtuk, ezt vettük most újra elő, átalakítottuk, nagyon megváltozott a szerkezete, tartalmilag is nagyot változott, ezért már nem lehet a címe a Melengető, így lett belőle Bekötött szemmel. A műsornak van egy törzsanyaga, ami az alkalomhoz és a helyszínhez igazítható: bejöhetnek új dolgok, kivehetünk belőle, a nagyobb rész istenes vers. Ami különleges, az egész előadás színházi körülmények között játszódik, az történt ugyanis, hogy egy pódiumműsort kicsit megmozgattunk, színházi térben helyeztünk el. Gyakorlatilag a színházba járó közönség igényéhez igazítottuk a műsort. Tulajdonképpen lehet egy zenés monológnak, egy zenés monodrámának is felfogni az előadást. Amikor egy ilyen műsort összeállítunk, valamilyen módon mindig kapcsolódnak a versek. Nem egy szórakoztató műsorról van szó, létkérdéseket dolgoz fel, elgondolkoztató problémákat feszeget, minden bizonnyal lehet majd belőle feltöltődni.

Önálló alkotás

— Milyen kihívást jelent egy mai zeneszerző számára a versek megzenésítése?

— Verseket megzenésíteni mindig nehéz — szögezte le Hencz József. — Én borzalmas kifejezésnek tartom, amikor azt mondják: megzenésített versek. A vers egy önálló, teljes alkotás. Sokan azért zenésítenek meg verseket, mert azt remélik, hogy úgy több emberhez jut el. A vershez, ha zene kerül, akkor nagyon kell ügyelni, mert egy jó verset akármilyen jó zenével is el lehet rontani. A vers megzenésítésekor arra kell törekedni, hogy a versről is szóljon a zene, de ne nőjön a vers fölé, ne legyen pluszban, hanem egy új mű szülessen, ami még vers, de már zene is. Születik egy új gondolat, ami egyszerre fogalmazódik meg a versben és a zenében, így kétféle úton jut el a befogadóhoz. Nagyon felelősségteljes dolog zenét írni vershez. Milyen jogon nyúlok én egy József Attila-vershez, amikor az már tökéletesen meg van írva? Ha az a vers bennem mint zeneszerzőben megszül egy zenei gondolatot, ami társulhat ahhoz a vershez, attól a vers önállósága nem vesztődik el, a zene is önálló marad, de születik egy új. Nem lehet ma már újakat kitalálni, szépeket kell írni, hogy az eljusson az emberekhez. Ez a célja a Bekötött szemmel című előadásnak.

Elek György