Egész nyáron át tartó huzavonát követően szeptember 1-jétől kinyithatnak a vendéglátóipari egységek belső terei, s a Hivatalos Közlönyben megjelent a nyitás körülményeit szabályozó rendelet is.

A szabályok egy részének alkalmazása nem minősül újdonságnak, és a vendég közlekedését irányító kitételeket leszámítva különösebben bonyolultnak sem, a lapunk által megkérdezett szatmárnémeti vendéglátósok mégsem fogadták kitörő örömmel és lelkesedéssel a beltéri nyitás engedélyezését — elkésettnek tartják, és sokkal inkább választási mézesmadzagnak vélik, mint az ágazaton való reális segíteni akarásnak. Ugyanakkor valamennyien úgy érzik: a legnagyobb probléma a vendégek elmaradása, hiszen ha nincs fogyasztó, nincs kiért nyitva tartsanak, s a járványhelyzet okozta gazdasági visszaesés miatt egyre kevesebben enged(het)ik meg maguknak az éttermi ebédet vagy vacsorát.

„A feltételek nem olyan drasztikusak, s közülük több már eddig is gyakorlatban volt. Azt, hogy megéri-e félházzal működtetni az éttermek beltéri részeit, még nem tudjuk, hiszen csak most kaptunk engedélyt a nyitásra, de reálisan nézve napok kérdése, és nyitni fognak azok a vendéglátósok is, akik eddig épp az asztalszámcsökkentésre hivatkozva nem akartak, mert itt az ősz, esősebb-hűvösebb lesz az idő, a teraszokra nem ülnek ki majd a vendégek” — magyarázza megkeresésünkre Pásztor Zoltán étteremtulajdonos. Nyomatékosítja ugyanakkor azt is: a forgalmuk már a terasznyitás pillanatától messze-messze elmaradt a tavalyitól, illetve a járvány kitörése előtti időszaktól, és ez nem is igen fog változni az elkövetkező időszakban sem. „Egyrészt a vendégek fenntartással vannak a vendéglőbe járással kapcsolatban a tömeg, a sokadalom miatt, de van, akinek a higiéniai szabályok maximális betartásával kapcsolatban merülnek fel esetleges kételyei; másrészt pedig a jövedelemkiesések miatt — hiszen a koronavírus-járvány számtalan ágazatot érintett valamilyen formában, aminek következtében rengeteg ember jövedelme (enyhébben vagy drasztikusabban) csökkent. A vendéglőbe járás pénzkérdés. Amióta világ a világ, az volt. A jobb gazdasági helyzetben többen meg tudtak engedni maguknak egy éttermi ebédet, vacsorát” — mondja.

„Választási fogás az újranyitás engedélyezése, utána a lehető legrövidebb idő alatt elrendelik a visszazárást” — summázza tömören véleményét Huszti Tamás étteremtulajdonos. „Szerte Európában — és nem csak — mindenhol szigorításokat vezetnek be a fertőzöttek számának emelkedése miatt — és nálunk most, a napi több mint ezer új megbetegedésekkel hirtelen megengedik a beltéri nyitást, miközben eddig sokkal alacsonyabb esetszámokkal hallani sem akartak róla. Nincs ebben semmi ráció. Persze ez most úgy hangzik, mintha önmagam ellen beszélnék, pedig nem így van. Csak épp túl gyanúsnak tartom az egész helyzetet” — fejti ki. Mint mondja, az újranyitási szabályok betartása nem okoz különösebb bonyodalmat, hiszen a pincéreknek a kesztyű- és maszkviselés eddig is kötelező volt, a higiéniai szabályokra eddig is kiemelten odafigyeltek. „Hogy a fennmaradásban mennyire segít a benti tér újranyitása? Az időjárástól függ, mert ha szép, napsütéses, hosszú ősz lesz, a vendégek ugyanúgy a teraszra ülnek le, mint eddig, mi meg ugyanott vagyunk, ahol a part szakad. A rendezvényeken, illetve azok elmaradásán buktunk hatalmasat — véleményem szerint nyugodtan meg lehetett volna engedni a 70 fős létszámú rendezvényeket zárt térben. Persze az asztalokat, székeket az előírt távolságra helyezzük el egymástól — de egy-egy keresztelő, esküvő vagy szülinap esetében ez is olyan hiábavalóságnak tűnik, hiszen az ölelkezések, puszik, kézfogások már a szertartáson vagy előtte megtörténtek, egy autóba ülnek (zsúfolódnak) be s jönnek a vendéglőbe, ahol ezek után szerintem édesmindegy már, hány méterre ülnek egymástól a nem egy háztartásban élő rokonok” — mondja. Hozzáteszi azt is, hogy ha véget ér a teraszszezon, viszont a beltéri vendégforgalom nem termeli ki a költségeket, s be is zárnak, az étterem konyhája futárszolgálattal továbbra is működni fog.

„Hol a vendég?! Mert ez a legnagyobb probléma. Megnyithatod te a benti termet, ha egyre kevesebben lépik át a küszöböt. A kormánynak ez csak egy olyan látszatsegítsége a vendéglátóipar felé: nyithatsz ugyan, de szabályozzák, hány vendéget fogadhatsz, az viszont meg sem fordul a fejükben, hogy esetleg ebben a nehéz periódusban bizonyos adó- és illetékfizetés alól mentesüljünk, vagy például a polgármesteri hivatal erre a pár hónapra elengedje a teraszbért. Hogyne! Alig hogy megengedték a teraszozást, az elsők között jöttek az önkormányzat illetékesei… pedig ez lenne a valós segítség az ágazat számára. Nem mondom, hogy nem lesz valamilyen szinten segítség a beltéri nyitás — ha lesz, mert valószínűleg ez csak egy mézesmadzag, és attól félek, a választások után gyorsan bezáratnak majd mindent” — sorolja egy szuszra Rajcsányi Zsolt kisvendéglő-tulajdonos.

Nem tartja igazán nagy segítségnek a beltéri nyitás engedélyezését Drágos László sem, aki szerint a kormánynak ezt a lépést még június 1-jén, a terasznyitás engedélyezésével együtt kellett volna megtennie, ha valóban segíteni akart volna a vendéglátóiparon. „Ahogy mi most dolgozunk, az minden, csak nem vendéglátás és nem kereskedelem. A kapacitás 50%-os kihasználtsága nem hozza ki a költségeket. Ahhoz, hogy tudjunk fizetni (bérek, adók stb.), árulni is kell(ene). Egyébként minden logikának ellentmondó abszurdum, hogy most engedélyezik a beltéri nyitást, amikor konstansan ilyen magas a fertőzöttek száma. Amikor Európában minden vendéglátóhely nyitva volt, nálunk zárva, és most, amikor egész Európában kezdődnek a bezárások, mi hirtelen nyithatunk. Ez szépen becsomagolt szemfényvesztés. Persze a semminél több, de túl sok értelme nincs — ezen a nyáron a bevételeink 80%-át vesztettük el azzal, hogy csak a terasz működött. És még az időjárás sem állt a pártunkon, mert több volt az esős, csúnya nap. Egy esős nap 0 bevételt jelentett, csak ültünk és malmoztunk az üres teremben. Az ellenőrzések, na azok jöttek zsinórban, háromnaponta, késő este is. Volt, amikor felfegyverkezett kommandósok kíséretében, mintha valami utolsó kábítószer-kereskedők lennénk. Ennyi ellenőrzésünk egy hónap leforgása alatt nem volt a 13 év során, amióta a pizzázó működik — és minden ellenőrzés után gratuláltak, hogy minden szabályt és előírást betartunk. Pedig voltak aberrált kéréseik is, például kérték a zenesugárzási engedélyt a bezárt vendéglőteremhez. Ennyire csodálatos a vendéglátás helyzete ma Romániában. És ez a kormány műve. Három hónap teljes vendéglőzár után így segítették az ágazatot. Egyébként nagy a felháborodás országszerte, az egész szakma a föld alá került. Hála Istennek mi még vagyunk, létezünk, a 13 éve működő pizzázó tisztes vendégkört alakított már ki, a brandünket ismerik, de Isten őrizzen annak, aki most vágott bele a vendéglátóiparba!” — mondja.

Szabó Kinga Mária