A szeretetszolgálat példaképének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek ünnepén kora délután hagyományosan rózsákkal a kezükben gyűltek össze szobránál a megemlékezők.
Nem véletlenül választotta immár tizennegyedik éve a Pasztorális Tanács Diakónia munkacsoportja ezt a helyet és napot az emlékezés, az ima és a szükséget szenvedő embertársaink mellett való kiállás helyszínéül, hiszen Szent Erzsébet a szolgáló szeretet mintaképe. Vagy ahogy ünnepi gondolataiban ft. Seffer Dániel főesperes ünnepi gondolataiban fogalmazott: Erzsébet a szolgáló szeretet egyik legszebb történelmi példája.
Mint hangsúlyozta, szegények, rászorulók mindig is voltak és lesznek, ami azt is jelenti, a szolgáló szeretetet mindig meg lehet élni, hiszen „Isten szemében a legnagyobb érték az ember, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag.”
Katócz Fanni, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákja szavalatát (Kozma László: Szent Erzsébet legendája) követően Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens Kalkuttai Szent Terézt idézte. „Amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.' A mai nap figyelemfelhívás is: vegyük észre a körülöttünk élő, nehéz helyzetben lévő embereket, halljuk meg kéréseiket, és lehetőségeinkhez mérten nyújtsunk segítő kezet.” — mondta.
Az egyházmegyében sok közösség érzi magáénak a segítségnyújtás küldetését: az elmúlt évekhez hasonlóan a szeretetszolgálat munkacsoportjához tartozó Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet munkatársai és a Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti Szervezetének munkatársai — mint a püspökség meghosszabbított karjai, postásai — juttattak el 120 tartós élelmiszercsomagot a nehéz helyzetben lévőknek, a püspökség irodáinak munkatársai pedig meleg ételt készítettek örömmel és szeretettel a hajléktalanszálló lakóinak.
Az elmúlt évekhez hasonlóan az egyházmegye esperességeiben, Erdődön, Máramarosszigeten, Nagybányán, Nagykárolyban és Túrterebesen is közös ima, betegek látogatása, valamint meleg étel és tartós élelmiszercsomag-osztás volt, illetve betegek látogatásával és odafigyeléssel vitték s viszik közelebb Isten szeretetét azokhoz, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.
Árpád-házi Szent Erzsébet, a középkor egyik legismertebb szentje, akit évszázadok óta nagy tisztelet övez
A világ szentjei közül az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő és legjobban kedvelt példakép a több mint nyolc évszázaddal ezelőtt Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébet, aki már zsenge gyermekkorától teljesen másként viselkedett, mint az a gazdag és koronás fők gyermekeihez „illett” – a királyi asztalról ételt vitt az éhezők számára, segítette az elesetteket, a nyomorúságban élőket s ezt az áldozatos életmódot folytatta férjhez menését követően Wartburg várában is. Befogadta a zarándokokat, a koldusokat, a legszörnyűbb betegségekben szenvedőket és ápolta is őket – az udvar rosszallása ellenére férje támogatta és bátorította Erzsébet jótékony cselekedeteit, ám alig hatévnyi házasság után Erzsébet özvegy lett és gyermekeivel együtt el kellett hagyniuk a várat. Sokat nélkülözött, gúnyolták, elkergették, de béketűréssel viselte a megaláztatásokat. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat, később pedig Marburgba költözött, Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt — javait és élete hátralévő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte, kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket.
Még középkori viszonylatban is fiatalon, alig 24 évesen halt meg 1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka Marburgban — három év múlva IX. Gergely pápa pünkösdkor iktatta a szentek sorába, és sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat.
Kultusza a XIII. századtól kezdve szinte egész Európában elterjedt, a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentje lett, számos templom – a leghíresebb a kassai Szent Erzsébet-dóm és a budapesti Szent Erzsébet-templom a Rózsák terén – viseli nevét, számtalan szobor őrzi emlékét, bő évtizede immár Szatmárnémetiben is, a Hildegárda-templom bejáratával szemben.
Szabó Kinga Mária
(Fotók: a szerző felvételei)