Befejeződött az érettségi. Vannak, akik örömmámorban, vannak, akik elkeseredve tértek haza. Valamennyiük számára ott van a kérdés: hogyan tovább? A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a végzősök nagy része egy tágabb körű szabadságot remél, egyfajta kötetlenséget. Új lehetőségek nyílnak meg ilyenkor a fiatalok előtt, melyek közül nagyon soknak nehéz ellenállni. Legtöbbjük számára zavarónak tűnnek a bölcs tanácsok, még akkor is, ha azok olyan utakat jelölnek meg, amelyek jó irányba haladnak. A tökéletes család, a jó iskola a felnőtté váló gyerek számára abban szeretne segíteni, hogy az egyformán épüljön testben és lélekben. A szabadság egy olyan lehetőség, amivel számtalan módon lehet élni, sajnos a mai fiatalok közül sokan vakon követik. A sikeres érettségi nemcsak abban áll, hogy a fiatal megtanulja a leckét, hanem abban is, hogy megtanul a szabadsággal méltóképpen élni. A tanulásra van meghatározott idő, az életre nincs minden embernek egyforma ideje. Az életre fel kell készülni, ehhez a felkészüléshez példaképekre van szükség, ezek a példaképek többnyire a családban vannak, vagy abban a közösségben, amelyikben élünk. Ma már a szabadság végtelen, nincsenek akadályok. Egyre több ember — főként fiatal — veszi elő a lépten-nyomon felkínált vándorbotot, és nekivág a nagyvilágnak. Hogy mit rejteget a nagyvilág? Titkokat. Egyesek számára sikert, mások számára kudarcot. Tudni kell azt is, hogy a végtelennek tűnő szabadságnak is vannak korlátai, amelyekbe könnyen beleütközhet a világjáró. Nem könnyű úgy megmaradni „Szent lázadások, vágyak, ifjú hitek örökös urának…”, csak annak, aki „nemes, küzdő, szabad lelkű diák” tud maradni. Az idei érettségit egyesek a tavalyihoz képest sikerként, mások kudarcként könyvelik el. Magyarázkodni lehet: a pedagógusok hozzáállása, a tanulók hanyagsága, a szülők nemtörődömsége mind-mind magyarázat lehet, annyi tény, hogy a fiatalok esélytelenebbek a továbbjutásra.

Elek György