Az óév utolsó napján, 95 évesen elhunyt emeritus pápától az elmúlt három napban a római Szent Péter-székesegyházban  vehettek búcsút  a hívek. Szerdán este, a gyászszertartás előtt  ciprusfa koporsóba  helyezték  az emeritus pápa testét, amelyet a pápai székvivők, a szürke zsakettet viselő sediáriusok vittek ki a székesegyház elé csütörtökön délelőtt, nem sokkal 10 óra előtt.

A téren összegyűlt több tízezres tömeg előtt Ferenc pápa a szertartás elején Ézsaiás könyvéből olvasott fel, majd elmondta homíliáját, amelyben az elhunyt pápát Isten kezébe ajánlotta.
Homíliában végig Jézus utolsó szavait használta: „Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet”. Azt mondta, hogy a hívők ugyanezt szeretnék tenni Benedekért: „Az Úr utolsó szavaihoz és egész életének tanúságtételéhez ragaszkodva mi is, mint egyházi közösség, az ő nyomdokaiba akarunk lépni, és testvérünket az Atya kezére bízzuk: az irgalmasság e kezei találják meg lámpását meggyújtva az evangélium olajával, amelyet életében ontott és tanúsított.” – fogalmazott, hozzátéve: a kegyeletét három napon keresztül lerovó sokaság és a Szent Péter teret megtöltő tömeg azért jött el, hogy Benedek életét Istenre bízza, és hogy kifejezze halhatatlan szeretetét.

A mise első része után az eucharisztiát Giovanni Battista Re bíboros celebrálta az oltárnál — egy ideje ez már így történik a pápa által vezetett miséken, ugyanis Ferenc pápának térdproblémái vannak, és a celebránsnak a szentáldozáskor le kell térdelnie. 
Ezt követően öt nyelven, németül, olaszul, franciául, portugálul és arabul hangoztak el az úgynevezett általános könyörgések – utóbit még XVI. Benedek vezette be a vatikáni munkanyelvek közé –, maga a pápai liturgia annak hivatalos nyelvén, latinul zajlott.

A gyászmisét követően Benedek koporsóját bevitték a Szent Péter-bazilika altemplomába, ahol a nevével, hivatali idejével ellátott cinkkoporsóba helyezték a ciprusfa koporsót, majd ezután tették be a harmadik, tölgyfa koporsóba, amelyet  selyemszalaggal kötöttek át, és a bazilika káptalanjának jegyzője lepecsételt. Végül végső nyughelyére helyezték, amelyet márványtömbbel fednek le. 

A pápák temetésének van egy évszázados szertartásrendje, ami jelenlegi formájában még II. János Pál pápa idején lett elfogadva. XVI. Benedek ugyan lemondott 2013-ban pápai tisztségéről, de a pápákra érvényes szertartásrendet alkalmazzák az ő esetében is. Igaz, a hozzá legközelebb álló vatikáni illetékesek szerint szerény temetést szeretett volna. A mostani rendezési elv, hogy a pápai temetések hagyománya és az egyszerűség között megtalálják az egyensúlyt. 

„Isten mindig talpra állított, amikor kezdtem lecsúszni” - a teológiai végrendelet

Az én lelki testamentumom címmel hagyott hátra teológiai végrendeletet XVI. Benedek emeritus pápa, amelyet a Vatikán német és olasz nyelven tett közzé a halála napján. Joseph Ratzinger valamivel több mint egy évvel azután írta le gondolatait, hogy 2005 áprilisában pápává választották.
Az első szám első személyben írt rendelkezés egyrészt személyes, másrészt teológiai örökségnek számít a korszak egyik legnagyobb egyháztudósától.  A dokumentumban XVI. Benedek mindenekelőtt köszönetet mond Istennek, aki az életet ajándékozta neki, és számos „zűrzavaros" pillanatban irányt mutatott számára, „mindig talpra állítva, amikor elkezdtem lecsúszni". 

Köszönetet mondott szüleinek, akik nehéz időkben életet adtak neki nagy áldozatokkal és szeretetükkel. Szól édesapja világos hitéről, amely mindig erős maradt az ő fiatalkori tudományos nézeteivel szemben, édesanyja áhítatosságáról és jóságáról, valamint kiemeli testvéreit, köztük fivérét, a szintén a papi szolgálatot választó Georgot, aki utat mutatott számára.
Köszönetet mondott munkatársainak, tanárainak és diákjainak. Külön kiemelte hazáját, a bajor Alpok térségét, amelynek szépsége - megfogalmazása szerint - a Teremtőt tükrözi. Köszönetet mondott hazája népének, mivel bennük újból és újból megtapasztalta a hit szépségét és bocsánatot kért mindazoktól, akikkel bármilyen módon méltánytalanul bánt.
„És azt, amit honfitársaimnak mondtam, most mindazoknak mondom, akik az egyházban az én szolgálatomra lettek bízva: maradjatok meg szilárdan hitetekben! Ne hagyjátok megzavarni magatokat!” — írta XVI. Benedek.

A dokumentumban írt arról is, hogy hatvan éve foglalkozik teológiával és bibliai tudományokkal, és az egymást követő generációk múlásával „láttam, miként omlottak össze összeomolhatatlannak tűnő tézisek, amelyekről kiderült, hogy egyszerű hipotézisek". A néhai pápa meg is nevezte a teológia generációk - liberális, egzisztencialista, marxista – képviselőit. Úgy vélte, a számos feltételezésből semmi más nem kerül felszínre, mint a hit értelme, vagyis hogy "Jézus Krisztus valóban az út, az igazság és az élet, és az egyház minden elégtelenségével, valóban az ő teste". 

A testamentum végén XVI. Benedek arra kérte az Urat, minden bűnével és hiányosságával együtt, fogadja be őt az örökkévalóságba.

Joseph Ratzinger volt II. János Pál jobbkeze

Nem meglepő, hogy Benedek és János Pál a legtöbb kérdésben egy véleményen volt. Mindkét férfi a második világháború olvasztótégelyében formálódott, mindketten a II. vatikáni zsinat befolyásos atyái voltak. Karol Wojtyla − a későbbi II. János Pál − fiatal krakkói püspök volt, Joseph Ratzinger − a későbbi XVI. Benedek − a németországi Köln érsekének tanácsadója volt.
Röviddel 1978-as megválasztása után II. János Pál felkérte Ratzingert, hogy dolgozzon vele Rómában. Az újdonsült német bíboros azonban visszautasította, mivel alig több mint 18 hónapja volt München érseke.
A II. János Pál 1981-ben újra megtette ajánlatát, ezúttal Ratzinger elfogadta. 1982 elején több tisztséget is elvállalt a Vatikánban, többek között a Hittani Kongregáció prefektusa lett, és ezt a tisztséget egészen addig töltötte be, amíg 2005-ben meg nem választották János Pál utódjává. Kettejük 23 éves együttműködése a modern egyháztörténelem egyik legfontosabb együttműködése volt: Ratzinger lett János Pál jobbkeze. Ő volt II. János Pál számos kezdeményezésének szócsöve − az Ifjúsági Világnap elindításától kezdve a Katolikus Egyház Katekizmusáig, amelyet először 1992-ben adtak ki.

Benedek uralkodása bizonyos értelemben II. János Pál 26 éves pápaságának nyolc évvel való kiterjesztése volt. Mindketten nagymértékben támaszkodtak a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaira enciklikáikban, beszédeikben és írásaikban. Mindketten hozzájárultak a papságról, a szexualitásról és a pápai tekintélyről szóló egyházi tanítások megszilárdításához.

Hírszerkesztő