Becsengettek a Sajátos Nevelési Igényű Gyermekek Integrált Tanintézetében is — az ultramodern, speciális oktatási, valamint kinetoterápiás eszközökkel felszerelt épületbe 284 gyermek jár.

Fehér virágos, hatalmas zöld lufit lobogtató kislány szalad felém az udvaron, majd édesanyjához bújva, arcán varázslatosan bájos mosollyal mondja: „A tanítónénitől kaptam” — s közben vidáman veszi szemügyre a tágas tér közepén álló, modern épületet, amely mostantól az ő iskolája is lesz. Vagy ahogy a Sajátos Nevelési Igényű Gyermekek Integrált Tanintézetét vezető Costin Ramona fogalmaz: „Isten segítségével végre otthonunk van, végre igazán otthon vagyunk!” Öröme, akárcsak pedagógustársaié, a gyermekeké és a szülőké, messze nem alaptalan, hiszen a megye egyetlen ilyen jellegű tanintézményének „részlegei” eddig a város különböző pontjaira szétszórva működtek — és most az épület közel évtizedes, politikai csatározásokkal bőven fűszerezett kálváriája is véget ért, s azzá vált, amiért egykor megépítették: iskolává. Méghozzá olyan iskolává, amely etalon lehet az ország sok tanintézménye számára: biztonságos, zárt, nagy, füvesített udvar pihenőpadokkal, könnyebb közlekedést biztosító, széles és göröngymentes járdákkal, az épületben is széles folyósokkal, világos, kerekesszékkel is könnyen használható, modern és speciális oktatási eszközökkel, számítógépekkel felszerelt tantermekkel (amelyek belső díszítése, kezdve a színes papírpillangóktól a virágfüzérekig, mind a gyermekek keze munkája), teljes felszereltségű, kinetoterápiás rendelőkkel. „Különleges nap ez a szatmári közösség életében; a polgármesteri hivatal, a megyei tanács és a kormány sokszor nyekergésektől sem mentes összefogása nyomán 1 475 000 lejből, a Településfejlesztési Program (PNDL) keretében újult meg ez az épület, s lett különlegessé különleges gyermekek számára” — fogalmazott Pataki Csaba tanácselnök, melegen köszönve a pedagógusoknak azt az elhivatottságot és fáradhatatlan kitartást, amellyel a sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkoznak nap mint nap. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Kereskényi Gábor polgármester is, aki mint mondta: „Jó hét ez a szatmári közösség és Szatmárnémeti városának életében, hiszen hétfőn a Johann Ettinger Német Elméleti Líceum épületét, most pedig ezt az iskolát avatjuk — de nem csak azért öröm, mert egy másik lepusztult, romhalmaz épületet sikerült felújítani, hanem főképp azért, mert különleges gyermekeknek lesz az otthona.”

A több mint fél évszázados múltra visszatekintő tanintézet 1956-tól jegyzi működését — elmondhatatlan segítséget jelentve mind a mai napig a szülőknek —, akkor még csak a hallássérült és süket gyermekekkel foglalkozva nemcsak Szatmár, de a környező megyékből is, aztán a '70-es évek elejétől kezdve fokozatosan alakítanak ki osztályokat különböző szintű szellemi fogyatékos gyermekek számára, később pedig a Down-szindrómával diagnosztizált, valamint az autista gyermekek számára — egyetlen ilyen jellegű tanintézményként a megyében. A most kezdődött tanévben 42 osztályban 284 gyermek tanul óvodai, előkészítő osztályokban, X. osztályos korukig, 91 pedagógus vezetésével. Az elkövetkező napok természetesen a beszoktatás/visszaszoktatás jegyében telnek, a szakképzettséggel rendelkező pszichopedagógusok és kinetoterapeuták egyénre szabott munkaterv alapján foglalkoznak a gyermekekkel — de nemcsak a 284 gyermekkel, hanem azzal a 770 sajátos nevelési igényű diákkal is, akik a tömegoktatásban vesznek részt; őket az úgynevezett támogató tanárok segítik mind a beilleszkedésben, mind a tanulásban.

Szabó Kinga Mária