Talán nincs is olyan rendezvény Szatmárban, ahol ne ropnák a mikolai Gyöngyösbokréta táncosai, akik az Erdélyi Táncháztalálkozón is bemutatkoztak, s új tánccsoport indítását is tervezik.

A megye egyik, ha nem a legpörgősebb csapata — s nem csak csárdásban — a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület Gyöngyösbokréta néptánccsoportja, amelynek tagjai túlzás nélkül végigtáncolták a nyarat és az őszt is, hiszen a „márkajelzésüknek” számító kék szoknyák Szatmár megye valamennyi rendezvényének színpadán libbentek, valamint számos magyarországi rendezvényen is bemutatták tudásukat. Az elmúlt hónapok legnagyobb kalandjának azonban vitán felül a székelyudvarhelyi Erdélyi Táncháztalálkozó minősül — és természetesen nem csak a több száz kilométeres távolság miatt. Mint a sárközújlaki LEADER-napi fellépés előtt beszélgetve megtudtuk, már az Erdélyi Táncháztalálkozóra szóló meghívásuk sem a megszokott formában történt, ugyanis a Csoóri Sándor Alaphoz benyújtott pályázatokat elbíráló bizottság tagja az az Orendi István, aki az Udvarhely Néptáncműhely vezetője és a táncháztalálkozó főszervezője — s az ő külön meghívására érkezett a Gyöngyösbokréta 14 fős csoportja Székelyudvarhelyre. „A regionális Bethlen Gábor Alap nyertes pályázata fedezte az oda-vissza utat, amelyen pár szülő is elkísérte saját költségén táncos ifjainkat, s így mondhatni egyfajta családi kirándulás is, jutalomkirándulás is, no meg persze felejthetetlen élmény is volt. Dalos jókedvvel indultunk Mikolából, és a vidám hangulat és az éneklés egész úton velünk maradt — gyönyörű vidéken jártunk, a különösen szép helyeken természetesen meg is álltunk, illetve Parajdon ebédelni, s délutánra futottunk be Udvarhelyre, ahol a táncháztalálkozó esti felvonulásán már részt is vettünk, aztán az esti táncházban is.

Mindenhol perdültek, mindenhol énekeltek, mindenhol zenéltek — nem csak nagyon szép látvány, de feledhetetlen élmény is volt egy ekkora 'táncházban' részt venni. Különleges élmény volt a másnap délelőtti, a Maros Néptáncegyüttes által bemutatott Szép Palkó táncmese is a Tomcsa Sándor Színházban — túlzás nélkül mondom, hogy a gyermekek tátott szájjal nézték végig a ritka látványosságot, akárcsak később a csángó, a magyarországi vagy a kassai együttesek táncait. Természetesen megnéztük az egri Csodaszarvas, az avasújvárosi Bokréta néptánccsoport és a hagyományőrző forrásközpont Szamoshát tánccsoportjának tagjai alkotta vegyes csapat előadását is, és táncra perdültünk mi is — előadás formájában s az esti táncházban is, amelyet alig-alig akartak otthagyni a gyöngyösbokrétások. Hazafelé ismét megálltunk Paradjon, most már nem csak ebédelni: lementünk a sóbányába, végigjártuk a települést, majd Szovátán is megálltunk, rácsodálkoztunk a Medve-tóra; s ezt a rácsodálkozást is szó szerint értem, ugyanis sem a táncosok, sem a szüleik nem nagyon jártak még azon a vidéken” — meséli Ungvári Tibor. Hozzátette azt is: bár az Erdélyi Táncháztalálkozóra a „nagyok” mentek, a „kicsi” táncosok sem maradtak jutalom nélkül: őket a debreceni Kerekerdő Meseparkba vitték kirándulni, s hamarosan a kisvárdai Libanapokon perdülnek ismét táncra.

Ugyanakkor az egyesület kezdő néptánccsoport indítását is tervezi, természetesen ingyenesen, hiszen pályázati összeget nyert az oktatásra, valamint új népviseletre is. A kezdő néptánccsoportba 5 éves kortól várják a gyermekeket, a próbákat Mikolában, a „régi iskolában” tartják minden kedden 17 órától a kezdőknek, 18 órától pedig a haladóknak.

Szabó Kinga Mária