Tizedik alkalommal szervezték meg mozgássérült fiatalok számára idén Bobáldon a tábort, tájékoztatta szerkesztőségünket Veres Robert, aki a speciális betegségekkel együtt élőket tömörítő, nagykárolyi Werdnig Hoffman Egyesület elnöke.

Évről-évre hatalmas energiát és odafigyelést igényelt, hogy a Werdnig Hoffman Egyesület által szervezett, fiataloknak szóló tábor minden igényt kielégítsen. Nem volt ez kis feladat, annál is inkább, mert önkéntesek és egy olyan egyesület tagjai szervezték, akik jelentős része ritka genetikai betegség miatt szenved. Veres Robert „Bobi”, a nagykárolyi egyesület vezetője elmondta, a táborok nem jöhettek volna létre, ha nincsenek a családtagok, a barátok, az önkéntesek, akik folyamatosan dolgoztak a sikerért.

„Augusztus 13-tól kezdve egy héten keresztül zajlott a táborunk a Nagykároly melletti Bobáldon. Hagyományos helyszín volt ez, hiszen az elmúlt évek táborait is itt szerveztük. Nagy valószínűséggel az idei volt az utolsó bobáldi tábor, a jövőben más helyszínen, valamelyest módosított formában kerül megrendezésre majd a közös program. Fontos találkozási pont volt ez a tábor, ahol a mozgássérültek, a genetikai betegségekkel küzdők erőt meríthettek, vidám napokat tölthettek, s úgy élhettek, mint egészséges társaik. Különleges emberek érkeztek a táborba, akikkel nagyszerű időt tölthettünk együtt. Összesen 103 fiatal táborozott velünk, ebben a számban benne vannak az ország több pontjáról érkezett önkéntesek és az országos egyesület tagjait kísérő személyek is. Igyekeztünk a tábor egy hete alatt színes programokkal készülni, melybe az egyházi programok éppúgy belefértek, mint a kirándulás, a verses-zenés estek, vagy a tábortűz melletti beszélgetések. A hétfői tábornyitást követően, este igyekeztünk olyan programokat szervezni, hogy mindazok, akik első alkalommal érkeztek hozzánk, esélyt kapjanak a bemutatkozásra, az ismerkedésre. Kedden Radu Filip parókus szentmisét tartott nekünk, ez volt a tábor tulajdonképpeni hivatalos nyitánya. A szentmisét követően, kiosztottuk a pólókat a résztvevőknek. Ennek is egyfajta hagyománya van nálunk. A további időszakban érkezett hozzánk szakértő, aki a rádiózással ismertetett meg minket, Nicoleta Latis a nagykárolyi könyvtártól érkezett hozzánk, illetve Szűcs József, a Nagykárolyi Művelődési Központ igazgatója, valamint tanítványai, akik zenés programmal szolgáltak. Szerdán beutaztunk Nagykárolyba, ahol városnézés, csoportképkészítés zajlott. Csütörtökön egy szatmárnémeti csapat érkezett hozzánk a Photobomb cég jóvoltából, akik nagyon érdekes és vicces felvételeket készítettek rólunk, hogy így is emlékezzünk a táborban eltöltött időre. Pénteken a Free Wolves Spirit motoros klub tagjai látogattak ki hozzánk, akik amellett, hogy egy nagyszerű bográcsban készült vacsorával vendégeltek meg minket, közös fotózásra is sort kerítettek. A szombati napon a költészet és az irodalom került előtérbe. Visszatérő vendégünk Daniel Ioan Tole író, akivel egy nagyon kellemes és tanulságos beszélgetést folytattunk. Szombat este egy kis vetítés zajlott, olyan fotókból készítettünk kollázst, melyek a korábbi táborokat idézték fel. Oklevelek átadására is sort kerítettünk, majd következett az elmaradhatatlan tábortűz. Persze, ezeken a programokon kívül több, a szociális beilleszkedést segítő foglalkozásra is sort kerítettünk, beszéltünk arról, mennyire fontos, hogy ki-ki megtalálja a helyét az életben, s lehetőségeihez mérten törekedjen a kiteljesedett, önálló életre”- mondta Bobi.

A tizedik bobáldi táborba érkeztek táborozók az ország egész területéről, Bukaresttől Craiován át Kolozsvárról, Nagyváradról, Zilahról, Sepsiszentgyörgyről, Tordáról, stb. A táborral népszerűsítették a várost is, mondta Bobi.

„Az első tábor megszervezésekor az volt a cél, hogy a kezdeményezésünkkel eljussunk a tizedik kiadásig. Egy ilyen tábor megszervezése anyagilag is komoly kihívás és teher. Idén a bobáldi tábor költségeit kizárólag támogatóinktól, saját forrásainkból finanszíroztuk. Biztos vagyok benne, hogy lesz a táborunknak folytatása, azonban ezen a helyszínen ez volt az utolsó alkalom. Nem lesz könnyű találni egy másik helyszínt, hiszen olyan kell, amely kerekesszékesek és mozgássérültek számára egyaránt megközelíthető. Köszönjük mindenkinek a segítséget, aki az elmúlt években mellettünk volt és segített, a Szatmár Megyei Múzeumnak, akik megengedték, hogy a régészeti telepen bonyolítsuk le a táborunkat. Minden támogatót biztosítunk róla, hogy nagyon sok örömöt szerzett mindazoknak, akik részt vettek a táborban, s reméljük lesz még folytatás”- mondta az egyesület elnöke.

Tőtős Tímea