Na, ezt is túléltük...

Négy nap, négy éjszaka ingázás a kolozsvári Grigorescu lakónegyed és a Félsziget fesztivál helyszíne között, zsebemben ott tornyosulnak a Ratuc-buszjegyek. Fárasztó volt, de megérte.

Sok remek koncertet és más érdekes programokat is láttunk, ráadásul tegnap még a csocsóbajnokságra is beiratkoztam Andrással, akit éppen akkor ismertem meg, neki sem volt párja, így együtt neveztünk (gigászi küzdelemben a második helyen zártuk a bajnokságot). Nyertünk egy-egy ursusos-félszigetes pólót, egy-egy ursusos-félszigetes baseball-sapkát (amit nem fogok hordani, de szívesen felajánlom valakinek), sőt még diplomával is jutalmaztak a szervezők.

Köszönjük szépen Zsombi barátunknak a szíves vendéglátást, köszönjük a szervezőknek a felejthetetlen programokat, élményeket. Nagyon jól éreztük magunkat a fesztiválon, Bobby kutyám is elégedetten vakkantott (vakk-vakk ... gazdi).

U.I.: Hehe, én voltam az egyedüli, akinek sikerült becsempésznie a kutyát a félszigetre