Lassan három évszázada elválaszthatatlan Sárköz neve a Vécseyektől, hiszen 1746-os tulajdonukba kerülése óta végig birtokuk volt, és a Vécsey család tevékenységének nyomait máig őrzi a település (elég csak a római katolikus templomot, vagy a kastélyt említeni). 

Mindezek tükrében szinte magától értetődő volt Csáki Ferenc korábbi iskolaigazgató kezdeményezése, miszerint állítsanak szobrot báró Vécsey Miklós császári és királyi kamarásnak, a Szent István-rend lovagjának, aki 1832 – 1845 között (akárcsak előzőleg édesapja) Szatmár vármegye főispánja volt. 

Petrovics István szobrászművész alkotását virágvasárnap délben leplezték le a kisváros parkjában, s mint a helyi diákok verses-zenés összeállítását követően Piricsi Artúr polgármester ünnepi beszédében fogalmazott: „Szobrot állítani valakinek azt jelenti, hogy őrizzük az emlékét, él bennünk a tisztelet az általa képviselt értékek, eszmék és életműve iránt. ” Ugyanakkor a szoborállítás nem pusztán tisztelgés, hanem annak az üzenete is: Sárköz emlékezik a múltra, amelynek örökségét nem engedik elenyészni, a Vécsey család öröksége pedig a becsület, a kötelességtudat és közösség iránti felelősség.

„Ma egy olyan ember előtt tisztelgünk, aki nem csak viselte a főispáni címet, de méltó is volt rá. Akinek emléke egy olyan korszakból szól hozzánk, amikor a közélet még erkölcsi tartással, hivatástudattal és hazaszeretettel társult. Báró Vécsey Miklós főispánkét, a közigazgatás vezetőjeként nem csak a törvény rendjének őreként működött, hanem közössége ügyének élő szolgájaként. Olyan korban vállalta e tisztséget, amikor a közélet kihívásai és a nemzet sorsa szorosan összefonódott. Nem uralkodott, hanem szolgált; nem emelkedni mások fölé, hanem összekötni: a kormányzatot a vidékkel, a törvényt az igazsággal, a rangot az emberséggel.” — hangsúlyozta, ünnepi beszédét Széchenyi István gondolataival zárva.

Széchenyit említette Pataki Csaba megyei tanács- és RMDSZ-elnök is, aki Vécseyvel együtt épített, harcolt a Tiszával, hogy a Tiszaháton élőknek biztonságosabb legyen az élete. „Mi kősziklára kell építsünk, és báró Vécsey Miklós is egy ilyen kőszikla volt, aki próbálta egy irányba terelni az itt élőket.” — mondta, az itt élők alatt értve azokat a tótokat (szlovákokat) is, akiket a Vécseyek az 1780-as évek végén, majd az 1810-es évek derekán telepítettek Sárközre Felvidékről. Nem hallgatva el azt sem: napjainkban is vannak tenni akaró szellemi örökösei Vécsey bárónak a településen, hiszen ma gondozott, szépen rendbe tett park helyén egy évtizede még libalegelő volt.

Leleplezését követően a szobrot a római katolikus, a görögkatolikus, és a református lelkipásztor szentelte, illetve áldotta meg.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: a szerző felvételei)