Pénteken a kora esti órákban a Károlyi-kastély lovagterme volt a helyszíne annak az előadásnak, melyet a Vándorok műkedvelő színjátszó együttes mutatott be. A siker sem maradt el.

Ismét egy remek színjátszó csoportot sikerült összehoznia Kiss Zitának. A Papp Gerhárt, Kovács Zsóka, Rist Petra, Mózer Kevin, Kovács Péter, Vitéz Júlia, Koncz Gábor, Tabi Jácint alkotta csapat Mosonmagyaróvár után a nagykárolyi közönségnek is bemutatta Edgar Allan Poe A vörös halál álarca című novellájának színpadi átdolgozását. A diákok remekül megállták a helyüket a szakirodalom által csak „bizarr”-nak tartott mű közönség előtti megjelenítésében. A kastély lovagtermének hangulata, a karzatról a darab végén felbukkanó álarcos halál képileg még nyomasztóbbá tette az amúgy sem vidám darabot. A mű címe és plakátja egyaránt sugallta, hogy nem egy vígjátékra érkezik a közönség. A zenei aláfestés is kitűnően alkalmazkodott a darab hangulatához. A Prosperót játszó főszereplő, Papp Gerhárt hatásos alakítást nyújtott, amiben fontos szerep jutott hangi kvalitásainak. A Lelkiismeret kórusa, azaz Kovács Zsóka és Rist Petra is jól állta a sarat, a darab végén elkövetett kis bakijuk semmit nem vont le alakításuk értékéből. A többi szereplő: Mózer Kevin – Metus, Kovács Péter – Szolga, Vitéz Júlia – Lady, Koncz Gábor – Álarcos, Tabi Jácint – Táncos játéka is tetszést aratott; a közönség vastapssal fejezte ki elismerését az előadás végén. Bár Mosonmagyaróvárról, az ott megtartott amatőr színjátszói seregszemléről nem tértek haza díjjal (kivételesen), mivel a szakmai zsűri számára „nem jött át” a darab mondanivalója, az ítészek fanyalgása látnivalóan nem törte meg a csapat lelkesedését (egyébként a magyarországi közönség is vastapssal jutalmazta őket). A nagykárolyi siker alapján szinte biztosra vehető, hogy láthatunk még a Vándoroktól gondolkodásra késztető, remek előadásokat.