Zenei mindenevők vagyunk mi szatmáriak, ez lehet az oka, hogy az összes fesztivál közül a legnépszerűbb a városnapok. Ez nem csak könnyűzene, nem csak magyar zene, nem csak román zene, nem csak népzene és nem csak sport. A városnapok nem csak sör és nem csak kávé, nemcsak flekken és nem csak kürtős. A városnapok sokszínű mint amilyen sokszínűek a város és a megye lakói, ezért töretlen a népszerűsége ennek a fesztiválnak több mint húsz éve. Kifejezetten érződött ez a töretlen népszerűség most, hogy két év kihagyás után volt megint városnap, erre tettek rá még egy lapáttal a szervezők a pontos szervezéssel, a hibátlan színpadtechnikával és az olyan fellépők meghívásával, akik között minden korosztály talált őneki valót. A politikum csak a nulladik napon, a Carmina Buranas hivatalos megnyitón kért egy kis figyelmet, utána se polgármestert, se képviselőt nem lehetett még a színpad környékén sem látni, senki nem tartott üdvözlő beszédet és nem is köszönt meg senkinek semmit, tényleg a közönségé és a fellépőké volt a teljes új főtér.

Külső rendezvények

Párhuzamos rendezvényeknek sem volt híján az idei városnapok, péntek este szatmári művészek alkotásaiból nyílt tárlat az Aurel Popp Emlékházban, szombaton városi keresők és gyűjtögetők indultak kincskereső városi túrára, vasárnap, a hetvenhetedik születésnapján is kiváló formában lévő Muhi Sándor helytörténész tartott városismereti túrát az érdeklődőknek. Volt sakkverseny, divatbemutató és erősember-vetekedés is, a Coposu sétányon kézműves-vásár. Míg pihentek az iskolai előadásokkal, ifjúsági koncertekkel készülők és a népzenei fellépők, a sport vette át az uralmat a Coposu sétány kisszínpadán, cselgáncs- vívás- és teqball bemutató is volt a gödörben. A Decebal híd lábánál, a Romana téren teljes titokban sok-játékszeres vidámpark nőtt ki a földből péntekre.

Horror árak

Vasárnap délig bírta ki az eső, hogy ne essen, pedig igencsak lógott a lába egész hétvégén. Hideg is volt a városnapi hétvégén, ha pénteken még lehetett pólóban flangálni, szombat este már kellett a hosszú ujjú felső, volt aki dzsekit is magára kanyarított, pedig május végét mutat már a naptár.
Úgy, ahogy évről évre sikeresebbek a városnapi ünnepségek, úgy egyre drágábbak is, de most mintha elszabadultak volna az árak. Hét lejért vesztegettek négy deci csapolt sört, hat lej volt egy fél liter víz, öt lej volt egy miccs, hat lej tíz deka sült krumpli, hat lejért egy fél cső főtt málét kaphatott az ember. Harminc lejt kértek egy méretesebb, de még mindig egyszemélyes flekkenért, tizenöt lejt egy húsz dekán csokis palacsintáért, nyolc lejt egy pálcányi vattacukorért. Aranyárban volt a kürtős kalács is: húsz lejért lehetett hozzájutni egy ilyen édességhez, amit negyven dekánként mértek. A horror árakra a közeli boltok voltak a megoldás, ahol négy lejért lehetett venni a prémium sört fél literes alu-dobozban, sorok is alakultak ki a korzó nyitva tartó boltjaiban, megduplázták forgalmukat a tömbházak aljában lévő kisboltok. 

Princz Csaba