Tavaly nyáron döntött a magyarországi parlament az Alaptörvény újabb módosításáról, ebben szerepelt az is, hogy  „a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel a megyék elnevezése vármegyékre változik”, méghozzá 2023. január 1-től. 

Az átnevezésről szóló indoklásban akkor úgy fogalmaztak, hogy „a magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.”

Emellett úgy gondolják, hogy a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti, a kifejezéssel pedig jobban hangsúlyozható, hogy „a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése”.

Három típusú vármegye volt

A vármegyék egy sorát még István király alapította, és abban az időben az ispánok irányították. Őket a király nevezte ki, helyettese volt az alispán, és volt még a vármegye főjegyzője is — valamennyien a maguk szintjén közigazgatási, igazságszolgáltatási és kormányzási feladatokat láttak el. Voltak még a főszolgabírók, akik a vármegye járásait irányították. Az ispánok kivételével valamennyi említett tisztség viselőjét a vármegye nemessége, az akkori helyi elit választotta meg.

István idején a vármegyerendszert úgy alakították, hogy egyharmadát a helyi nemzetségek kapták meg mint magánbirtokot. A vármegye kétharmadát a királyi udvarbirtok tette ki. Ez az egység biztosította a királyi udvar ellátását. A királyok, hercegek tulajdonában lévő terület volt a királyi uradalom, amely a már említett udvarbirtokokból állt, illetve idetartoztak a várbirtokok (várföld) is. Ezeket is ispánok vezették, és a feladatuk az volt, hogy eltartsák a vármegye szervezetét. A vár körül élők voltak a várnép, akik termeltek, és őrszolgálatot is elláttak a várjobbágyok irányítása mellett. 
1200 után királyaink elkezdték eladományozni az udvarbirtokokat és a várföldeket, hogy támogatókat és katonákat szerezzenek maguknak. Károly Róbert aztán nemcsak gazdasági reformjairól vált híressé, hanem arról is, hogy visszaszerzett néhány korábbi királyi várbirtokot és mezővárost, de csak a töredékét az eredeti mennyiségnek. Végül az István idején indult vármegyerendszer elkezdett teljesen átalakulni, és a XIII. századra megjelentek a nemesi vármegyék.

Mint Nánay Mihály, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársa korábban elmagyarázta, a királyi birtokállomány csökkenése után jöttek létre a nemesi vármegyék. Az ott élő nemesség idővel döntő faktorrá vált a megyében. A főispáni elnevezés viszont csak a török időkben jelenik meg. Végül a dualizmus korában jött létre a harmadik típusú vármegye, ez pedig a polgári vármegye volt. Ekkor megnyirbálták a vármegyegyűlések és a nemesség autonómiáját, ez elsősorban Tisza Kálmán közigazgatási reformjához kötődött.
Azért is polgári megyéről beszélünk – hangsúlyozza a szakértő –, mert a nemesi vármegye a nemesek rendi előjogain alapult, amelyeket az 1848-as április törvények eltöröltek. Ezért beszélünk a dualizmus korában és a Horthy-korszakban is polgári vármegyéről. A korai időszakban a főispánok jogköre a vármegye törvényes működésének ellenőrzésére terjedt ki. Ez alapvetően egy reprezentatív tisztség volt egészen a XIX. századig.

A polgári vármegye megjelenésével azonban a főispán lett gyakorlatilag a kormányzat képviselője vármegyei szinten. Ezzel együtt kibővültek a jogkörei is, például már az ő jelöltjei közül választja meg a vármegyei törvényhatóság az alispánt, aki a mindennapi működés irányítója volt. De alapvetően ekkor is megmaradt, hogy a főispán ellenőrzi, hogy a vármegye intézményrendszere a kormányzati politikának és törvényeknek megfelelően működjön.

Mint ismeretes, a magyarországi közigazgatási életbe szintén tavaly nyártól visszatért a főispán megnevezés is, a kormánymegbízott helyett.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!