„… nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van…” — jövendölte Ézsaiás próféta. És lám, az adventi koszorún már ég az első gyertya. Aki az első gyertyát meggyújtotta, azt reméli, abban hisz, meggyújthatja majd a másodikat, a harmadikat és a negyediket is, és akkor majd valóban „… nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van…”

Az adventi koszorú gyertyájának lángja sokat elárul arról, aki azt meggyújtja, azokról, akik azt körbeállják. Az advent várakozás és vágyakozás. Ahogy megállsz az adventi koszorú mellett, ahogy meggyújtod rajta a gyertyát, és eltöltesz egy bizonyos időt annak fényénél, jelenléteddel, tekinteteddel, szavaiddal elárulod, hogy mire vársz, mire vágyakozol. Nagyon sokan a lehetetlenre vágynak. Számukra a várakozás csak külsőségekben nyilvánul meg: bevásárlás, költekezés, hogy minden ott legyen, ami látványos, figyelemfelkeltő, dicsekvő… Múlt és jövő nélküli jelen. Számukra a várakozás nem ér véget azzal, hogy a negyedik gyertya is égni kezd, ők továbbra is vágyakoznak, továbbra is a lehetetlenre, mindaddig, amíg titokban elkezdenek vágyakozni a múltra, mert folyton túllépnek a jelenen, sokszor épp a lényeg az, ami kimarad az életükből. Elkezdenek vágyakozni arra a múltra, ami szintén elérhetetlen, arra a múltra, amit már nem lehet újrakezdeni.

Az adventi koszorún már ég az első gyertya. Tudsz-e eléggé bölcs lenni, hogy az után vágyakozz, aki, ami a tied lehet? Mert ami nem lehet a tied, arra hiába vágysz. Ami nem illik hozzád, lehet, hogy megszerezheted, de nem tarthatod meg, nem veszi körül a fény, elkezdődik az újabb várakozás. Az igazi advent kizárja a külsőségeket; aki nem a gyertyák fényeit követi, annak lehet, hogy lesz ünnepe, de nem lesz karácsonya. Az advent nem a múlt és jövő nélküli jelen. Az advent várakozás, amikor átértékeled a múltat, és átgondolod, hogyan tovább. Amíg nem ismered fel a múlt hibáit, nincs esély a negyedik gyertya lángjának fellobbanására. Érezned, tudnod kell, mitől kell megszabadulj, hogy megszülethessen benned az új ember, aki véget vet a várakozásnak, aki valóra váltja vágyaid. Ezt kell felismerd az adventi várakozásban. Ha ez megtörténik, „… nem lesz mindig sötét ott, a hol most szorongatás van…”