Többprogramos rendezvénysorral emlékeztek az 1956–os magyarországi szabadságharc és forradalom 70. évfordulójára, a hosszú éveken át tartó megtorlások magyarországi és romániai áldozataira, valamint szatmári résztvevőire pénteken délután.
A főhajtás a Református Gimnázium dísztermében kezdődött, ahol dr. Rácz János, a budapesti Veritas Történetkutató Intézet munkatársa a forradalom nemzetközi hatásaira és következményeire világított rá előadásában, amely a gimnázium diákjainak műsorával zárult.
Közben a megemlékezők már gyülekeztek a Kazinczy utca és a Kálvin tér sarkán, s miután csatlakoztak hozzájuk a refisek, valamint az előadáson részt vevők, a 300 fáklya világította felvonulás elindult a rendezvény fő helyszínére, az újközpontba. Végigvonultak a Kazinczy utcán, a Zsidó korzón, megkerülték a nagyparkot majd a Batthyány sétányon át érkezett meg az Antikommunista Ellenállás Emlékművéhez a közel 1000 fősre duzzadt sokadalom — hiszen útközben is sokan csatlakoztak hozzájuk, olyanok is, akik eredetileg csak egy fotó vagy kisvideó erejéig álltak meg a járdán.
Az emlékműnél 19:56–kor csendült fel a Himnusz, amelyet ökumenikus ima követett: ft. Fanea József római katolikus lelkész gondolataiban külön kiemelte azokat, akik vagy az utcai harcok, vagy a kegyetlen megtorlások során életüket vesztették, nem siklott el afelett sem, hogy a legnehezebb napokban a forradalmárok hiába várták a külföldi segítséget, de imádkozott azért is, hogy ne váljunk közömbössé mások szenvedései iránt.
„Vannak napok a történelemben, amelyek nem múlnak el. Vannak pillanatok, amelyek hetven esztendő távolából is ugyanúgy megszólítanak bennünket. Úgy gondolom, mi magyarok, bárhol is létezzünk a világban a zsigereinkben hordozzuk a vágyat, hogy meghalljuk elődeink üzenetét, megértsük a történelmi eseményeket.” — fogalmazott ünnepi beszédében Kereskényi Gábor polgármester, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke.
Mint rámutatott: időről-időre szükségünk van a megerősítésre, hogy mi egy kitartó, szabadságszerető, erős nemzet vagyunk — és 1956. október 23-a is egy ilyen nap volt. Az akkor utcára vonuló fiatalok, a pesti srácok, a munkások, az értelmiségiek és a hétköznapi emberek nem egyszerűen politikai változást követeltek, hanem azt a jogot, hogy a nemzet szabadon lélegezhessen.
Az ünnepi gondolatokat a forradalom egyik legismertebb irodalmi emléke, Márai Sándor Mennyből az angyal című verse követte Kovács Nikolett színművésznő előadásában, a megemlékezés pedig egy jelképes koszorú elhelyezésével és a Szózat eléneklésével zárult.
Szabó Kinga Mária
(Fotók, videók: a szerző felvételei)