Szatmárhegyen május közepe hagyományosan elválaszthatatlan a Páskándi-főhajtástól, s nem volt ez másként szombaton késő délután sem — ám az eddigi hagyományoktól eltérően, új hagyományt teremtve, most a Szamos Diákirodalmi Napok keretében emlékeztek az örök lázadóra születésének 91., halálának 29. évfordulóján. 

A koranyári természet buja színpompája és illatai fogadták a megemlékezőket a  Kossuth-díjas költő, író egykori szülőházának udvarán, ahol Huszti Gyula, a Szatmárhegyi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, A Szatmárhegyi Általános Iskola tanulóinak zenés összeállítása pedig megidézte azt a Páskándit, akinek bájos gyermekversei óhatatlanul Szatmárhegyre repítik az olvasót – szavalatot hallgatót.  Az ház falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzását követően a település központjában álló Páskándi-szobornál folytatódott az ünnepség. Itt elsőként Szűcs Szabolcs szatmárhegyi polgármester mondott köszöntőbeszédet:  „Vannak emberek, akiknek semmi céljuk sincs az életben, ezért önkéntesnek mennek, mert érzik, hogy van valahol egy cél, amelyik az övék, de ők nem tudnak róla, s ezt a célt csak önkéntesként lelik meg.” – idézte, s emlékeztetett:  Páskándi egész életét meghatározták gyökerei, a szatmárhegyi táj, és  soha nem szűnt meg haza-gondolni.  A főhajtáson sokadik alkalommal részt vevő Pataki Csaba megyei tanácselnök megköszönte a szatmárhegyi szülőknek és közösségnek, hogy olyan szellemben nevelik a fiatalokat, ahogyan Páskándi írt és élt. „Bolondabb világot élünk, mint ő — akkor a kommunisták és ideológiájuk mindenkit elnyomtak; ma a gyűlölet dominál, s a múlt sötét árnyai kezdenek újra megjelenni. Ezek ellen az árnyak ellen csak úgy védekezhetünk, ha tiszteljük egymást és egymás kulturális értékeit, ha olyan jövőt teremtünk, ami az irodalomszeretőknek és az irodalmároknak jó. ” – mondta.  Az ünnepi gondolatokat követően a szatmárhegyi elemisták verses-zenés összeállítása idézte újra Páskándi játékos, gyermeki lelkületét, majd a Szamos Diákirodalmi Kört vezető Besenyődi Judit köszöntötte a jelenlévőket. Mint fogalmazott, negyedjére szervezték meg a Szamos Diákirodalmi Napokat, s ezek az alkalmak számadások is a kör tevékenységéről, céljairól, a közös építésről és tudásátadásról. „Van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó, mert költészetben szégyen nincsen; akár a születés, akár a halál, oly szégyentelen a líra” —zárta kétszeresen is stílusosan gondolatait.  A Református Gimnázium Gál Gyöngyi magyartanárnő által felkészített, szatmárhegyi diákjainak verses, és a  Szamos Diákirodalmi Kör tagjainak zenés összeállítása után dr. Albu-Balogh Andrea irodalomtörténész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa méltatta Páskándi Géza munkásságát, a groteszk és abszurdoid látásmóddal való merész kísérletezéseit — amelyekhez hasonló Eugène Ionesco, Herta Müller, Bohumil Hrabal stílusa —, arra biztatva mindenkit: olvassuk és olvassuk újra Páskándit.  A főhajtás közös énekléssel és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!