Van úgy, hogy nem veszed észre, ha valami nem működik. Nem veszed észre, hogy nem csupán adni nem tudsz, már kapni sem. Kezded azt hinni: hittel se lehet bárhova eljutni, néha a kitartás és az alázat sem elég. Túl hamar jön a változás, amivel nem tudsz lépést tartani. Néha éppen az a baj, ha túl könnyen változol. Jön az új, hagyod, hogy magával ragadjon, hogy mindent átírjon, felülírjon, hagyod mindaddig, amíg már semmit sem tehetsz ellene, mert amíg tehetnél, csak nézed, mintha túl akarnád élni. Néha éppen az a baj, ha nem tudsz megváltozni. Minden út előtted áll, minden ajtó nyitva van, de valamiért félsz lépni, félsz a bizonytalantól — hogy sötétség vesz majd körül —, de a biztosnak tűnő jelen sem fenntartható. Ott tévedsz, ott rontod el, amikor kezded azt hinni: hittel se lehet bárhova eljutni.

Van úgy, hogy túl sokat agyalsz azon, hogy mi volt, hogy ki a felelős azért, mert valami nem működik, de nincs jövőkép, nem tudod, mit vársz a holnaptól. A legnagyobb tévedésed mégis az, hogy nem tudod megélni a jelen pillanatot. Nem a valóságra figyeltél, hanem az elképzeléseid akartad ráerőszakolni valakire, valakikre, és nem vetted észre, hogy ez az ok, amiért valami nem működik.

Van úgy, hogy nem veszed észre, a dolgok nem akkor működnek jól, ha minden úgy történik, ahogy te akarod. Ha nem tudod megtartani azt, aki téged meg akar tartani, gyengévé válsz. Nem azért, mert két erő együtt hatékonyabb, hanem mert annyira erőtlen vagy, hogy nem tudod magadhoz kötni azt, aki téged akar.

Van úgy, hogy nem veszed észre, hogy akarva-akaratlan falat építesz magad köré. Néha jó, néha nem jó, ha vannak falak. A lényeg, hogy átjárhatóak legyenek. A fal véd vagy elszigetel, változást hoz akkor is, ha épül, és akkor is, ha omlik, de sosem az a lényeg, mit ígér, amikor épül, mi kerül alá, amikor omlik, a lényeg mindig az, mit nyújt számodra a jelen — feltételek nélkül.

Elek György