Sokkoló tény, de Romániában 6 óránként válik szexuális bántalmazás áldozatává egy-egy kiskorú (azaz 14 évesnél fiatalabb), és annak ellenére, hogy például a gyerekek szexuális kizsákmányolása 2018-hoz viszonyítva tavaly 16 százalékkal csökkent, még mindig nagyon sok ilyen típusú bűncselekmény történik — amelyeknek (akárcsak a családon belüli bántalmazás vagy nemi erőszak esetében) csak a töredéke kerül egyáltalán nyilvánosságra, azaz a gyermek/kiskorú elmondja valakinek. Sajnos még kevesebb esetből lesz rendőrségi feljelentés és bűnvádi eljárás, amelynek végén aztán az elkövetőt elítélik — a legtöbbször felfüggesztett börtönbüntetésre vagy a kiszabható szabadságvesztés legkisebb intervallumára.

A szexuális bántalmazás kifejezést hallva általában mindenki a nemi erőszakra gondol, pedig valójában az csak egyike (igaz, a legsúlyosabb) a szexuális bántalmazás számos megnyilvánulási formájának — a szakemberek alapvetően megkülönböztetik az érintéses és nem érintéses bántalmazásokat. Előbbi kategória a simogatásoktól a behatolásig nagyon sokféle formát ölthet, míg utóbbi kategóriába tartozik például az, amikor a gyermek/kiskorú a számítógép előtt olyan szexuális tartalmú, töltetű képeket, üzeneteket kap, amelyeket bántónak vagy legalábbis zavarónak él meg; de a szexuális bántalmazás nem érintéses formája az is, amikor

szexuális tartalmú cselekedeteknek a nézőivé válnak a gyerekek, kötelezik őket arra, hogy akár olyan újságokat, képeket, internetes tartalmakat nézzenek, amelyek zavarók lehetnek számukra, illetve életkoruknak nem megfelelő tartalmúak. És sajnos a gyermekek zöme nem is tudja, hogy a fentebb példaként említett esetekben a nem érintéses szexuális bántalmazás áldozata, emiatt nem is tudja felmérni a rá leselkedő veszélyt (merthogy minden nem érintéses abúzus előbb vagy utóbb érintésessé válik). A World Vision România felmérése szerint, amelyet 1600 gyermek és kiskorú bevonásával végeztek el, a gyermekek 40%-a nem mondaná el szüleinek, ha tanúi vagy épp áldozatai lennének a szexuális bántalmazásnak — egyrészt, mert fogalmuk sincs arról, hogy a nem érintéses abúzus elszenvedői (70%-uk például nem volt tisztában azzal sem, hogy az is bántalmazásnak minősül, ha az agresszor félig vagy teljesen meztelenre vetkőzik előttük); másrészt pedig olyan „borzasztó rossz”, amit láttak vagy történt velük, hogy arról nem tudnak/akarnak beszélni senkivel.

És akkor még nem is említettük azon gyermekeket, akiket nem ismeretlenek, hanem családtagjaik bántalmaznak szexuálisan — a Mentsétek meg a gyermekeket szervezet május 25-én, az eltűnt gyermekek nemzetközi napján tette közzé legfrissebb, a rendőrségtől származó adatait, melyek szerint 2019. április 30. és 2020. május 20. között 6475 kiskorú tűnt el otthonról. A gyermekmentő alapítvány felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi öt évben duplájára emelkedett az otthonukból eltűnt kiskorúak száma: 2015-ben még 3736 ilyen esetet jegyeztek, jelenleg ez a szám 6475. A szökések leggyakoribb okai a felnőttek részéről tapasztalt hanyagság, a családon belüli gyakori konfliktusok, a testi-lelki bántalmazás/erőszak — ráadásul a szükségállapot időszakában a gyerekek fokozottan ki voltak téve a családon belüli erőszaknak, de az online közegben tapasztalható zaklatásoknak is — és egyre több gyermek kerül olyan helyzetbe, amelyben az otthonról való elmenekülést véli a legjobb megoldásnak, amivel sajnos fokozza a gyermekkizsákmányolás, -bántalmazás és -kereskedelem kockázatát.

Mindezeket figyelembe véve született meg az a törvénytervezet, amelyet a parlament pár nappal korábban elfogadott, s amelynek értelmében a pedofilokat és a kiskorúak sérelmére szexuális bűncselekményt elkövetőket többé már nem lehet felfüggesztett, hanem kizárólag ténylegesen letöltendő börtönbüntetésre ítélni, ugyanakkor a börtönbüntetés időtartama is emelkedett. Például a kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszakért 7–12, súlyosbító körülmények esetén pedig 7–15 év szabható ki az elkövetőre; a 14 év alatti kiskorúval létesített szexuális aktus esetében a büntetés 2–9 év közötti, míg a 14–18 év közötti kiskorú esetében 1–5 év közötti szabadságvesztés lehet. Ha az áldozat az elkövető rokona vagy gondozásában lévő, 14 évnél fiatalabb gyermek, az agresszort 5–12 évre küldik rácsok mögé, 14–16 év közötti áldozat esetében pedig 3–10 év közötti időtartamra.

Szabó Kinga Mária