Kazettás mennyezetek középkori templomainkban címmel tartott előadást május 29-én a Szatmár Megyei Múzeumban dr. Németh Péter nyíregyházi muzeológus a szatmárnémeti Szent István Kör meghívására.

2011-ben kapott egy felkérést, hogy a magyarországi Kölcsén, a református templom felújítása előtt, végezze el a templomépület átalakítását illető művészettörténeti kutatást. Munkája során jutott arra a felismerésre, hogy eddig senki sem foglalkozott azzal, hogyan és mikor változott meg a katolikus templomok belső tere a reformáció után. Adatokat gyűjtött: tanulmányozta a templomok freskóit, a faragásokat és egyebeket, végül arra a következtetésre jutott, hogy a változások a 17. században bekövetkezett ellenreformáció idején vették kezdetüket. Pázmány Péter és hívei fellépésének a hatására a reformátusok elkezdték a katolikus templomok jellegzetességeinek az eltávolítását. Lebontották a templomokban lévő oltárakat, lebontották vagy átalakították a sekrestyéket. Ha voltak a templomokban freskók, azokat levakolták, és szép növényi motívumokat festettek rájuk. Később jött az ellenreformáció második szakasza, melynek a templomátalakítással kapcsolatos következményei a történelmi Szatmár megyében Károlyi Sándor gróf nevéhez fűződnek. Nem ő végezte el ezeket a változásokat, hanem bizalmi embere, Kelemen Didák minorita szerzetes, aki a Károlyi-birtokokra minoritákat telepített, és elkezdte a katolikus templomok visszaállítását. Sikerült rávennie Károlyi Sándor grófot, hogy vegye el a református templomot, mert annak környékén fekszenek az ősei. Károlyi tudta, hogy az ősei a kaplonyi családi kriptában vannak eltemetve, de engedett a szerzetes óhajának. Történelmi adatok alapján nem is igazán Károlyi Sándor volt az, aki katolicizált, hanem lánya, Klára, gróf Haller Gáborné, aki sorozatosan vette el a templomokat a reformátusoktól a Károlyi-birtokokon. A reformátusok ekkor gyorsították fel a templomok átalakítását, hogy eltüntessék azok katolikus jellegét.

 Elek György