Kicsit sarkítva úgy is fogalmazhatunk, hogy negyed évszázadnyi vendégeskedés után — hiszen minden reggel meglátogatjuk önöket, olvasóinkat otthonukban — tegnap mi voltunk a házigazdák s láttuk vendégül nagy szeretettel olvasóinkat a szerkesztőségben.

A Szatmári Friss Újság fennállásának 25. évfordulója alkalmából tartott nyílt napon igyekeztünk bepillantást nyújtani a szerkesztőség mindennapi munkájába, fellebbenteni a fátylat az újságírás „kulisszatitkairól”, megmutatni, milyen fázisokon megy keresztül egy-egy információ és hír, míg elnyeri azt a végleges formát, ahogy az olvasó nyomtatott formában találkozik vele.

Első látogatóink a Szatmári Friss Újság nem csak olvasói, hanem nyugodtan mondhatjuk, hatékony közreműködői is, hiszen Oláh István hosszú évek, évtizedek óta rendszeresen megfogalmazza véleményét a város életét, magyar közösségünket érintő történésekkel kapcsolatban az Olvasó hangja című rovatunkban. Nagyon jó ötletnek tartotta a szerkesztőségi nyílt napot, amelyen bővebben, kötetlenebb formában lehetett elbeszélgetni a főszerkesztővel-újságírókkal, s csak azt hiányolta, hogy erre nem kerül gyakrabban sor. Mint mondta, számára a reggeli kávé elengedhetetlen tartozéka az újság, a lap hasábjain megjelent olvasói véleményeit pedig szép albumban összegyűjtve őrzi. De nem csak ő rendelkezik vaskos gyűjteménnyel, hanem Fazekas Lóránd, a Romániai Madártani Egyesület Szatmár Megyei Szervezetének vezetője is, aki az 1993–2008 között, havonta egy alkalommal megjelent „Zöld Oldal” szerkesztőjeként őrzi ezeket a lapszámokat. Kedves humorral mesélte, hogy míg ő a helytörténeti írásokat olvassa nagy élvezettel, felesége a politikáról szóló cikkeket szereti — amelyeket aztán meg is vitat vele.

Születésnapot köszönteni érkezett az RMDSZ megyei és városi szervezetének népes csapata — s közel kétórás, érdekes kerekasztal-beszélgetés kerekedett ki belőle. A számtalan témakört érintő, konstruktív vélemény- és gondolatcsere végül ugyanazzal a megállapítással zárult, amely 25 éve irányvonala mind a helyi magyar sajtónak, mind a helyi magyar politikumnak: mindkét entitás a helyi magyar közösség érdekeit kell képviselje és szolgálja, egymást támogatva.

A politikusok után a jövő újságírói — és miért ne, politikusai —, azaz az Avram Iancu Általános Iskola III. E osztályának kisdiákjai és Sink Irén tanítónő érkezett vendégségbe. A gyermekek kíváncsian nézték végig az újság elkészülését bemutató fényképes összeállítást, ámuldozva hallgatták a 25 évvel ezelőtti újságírás „lelkének”, azaz az írógépnek a hiányosságát — hiszen azon nem létezett a törlés-gomb, mint a számítógépen, s ha valamit elgépelt a riporter, akkor bizony elölről, tiszta lapot befűzve kellett kezdenie a munkát.

A fényképes bemutató közben szinte egymás szavába vágva, számtalan kérdést tettek fel: kezdve azzal, hogy „kő-papír-olló” kiszámoló segítségével dől-e el, milyen cikkek kerülnek bele a másnapi újságba, el egészen addig: mennyi mindenhez kell értenie, mennyi mindenről kell biztos háttértudással rendelkeznie egy újságírónak. A bemutatót követően pedig természetesen a szerkesztőségben is körülnéztek, megállva majd' minden íróasztalnál, kérdésekkel halmozva el Antal Márta értékesítési szaktanácsadót, a mai lapszám cikkeit fogalmazó Princz Csaba kollégát és a kisfiúk számára talán legérdekesebbnek tartott Pesek Attila sportújságírót.

Szabó Kinga Mária