Miután megszűntek a kommunizmus éveiben kialakult tiltások, a húsvét — más egyházi ünnepekhez hasonlóan — nem nyerte vissza a lényegét. Az idei húsvét az első, amikor az emberekben felvillant a megújulás, a változás valós reménye. Érdekes módon erre a bezártság, az emberek egymástól való elszigetelése adott okot. Napvilágot láttak különböző jóslatok arra vonatkozóan, hogyan fog megváltozni a világ és benne az emberek. Természetesen el kell hogy teljen egy bizonyos idő, ameddig látható eredményei lesznek a változásnak. Mindenki érzi a változás szükségességét: a kapcsolataiban, a családjában, a munkahelyén, a saját bőrén… Ezért van szükség a döntésre: megváltozunk, vagy elfogadjuk azt, ami van? Aki a változás mellett dönt, az elsősorban a személyiségét, majd az életmódját kell hogy megváltoztassa. Példák és ellenpéldák igazolják, hogy bizonyos esetekben az emberi tulajdonságokat, szokásokat az határozza meg, hogy az ember mit hoz magával otthonról, máskor pedig az átgondolt, megérlelt, tudatos döntés, ami egy bizonyos szintű intelligenciát követel. Akinek a belső énje nem nő fel egy bizonyos érzelmi és tudatos szintre, az könnyen a külső hatások nyomása alá kerül. Az emberek többsége megpróbál másnak látszani, mint ami valójában. Kitartással és erőfeszítéssel ez sikerülhet, de hosszú távon nem lehet fenntartani, mert ha valaki nem elég érett és tudatos, képtelen folyamatosan úgy viselkedni, ahogy azok viselkednek, akik számára az természetes.
Húsvét után vajon hányan érzik magukat megváltottaknak? Hányan érzik úgy, hogy elkezdődött bennük a változás folyamata? Képesek a változásra? A változás sohasem amiatt történik, hogy másoknak megfeleljünk, hanem magunk miatt. Magunknak kell megfeleljünk azért, hogy meg tudjunk felelni másoknak is. Akinek nincs meg a lelki nyugalma és a testi jóléte, az sem magának, sem másoknak nem fog megfelelni. Az ember csak akkor jut el erre a szintre, ha bekövetkezik benne a változás, azaz részesül a megváltás erejében.

Különös húsvét volt az idei. A bezártságban akár hosszúnak is tűnhetett, a döntéshez való megérésre viszont nagyon rövid. A változás vagy az elfogadás közötti dilemmában könnyen megtörténhetett, hogy semmittevéssel telt el az ünnep, holnaptól pedig az történik majd, ami eddig. Várakozás a változásra, amire egyre kevesebb lesz az esély.

Elek György