Nagy István harminc éve jegyzője a bogdándi helyi önkormányzatnak. Az alábbiakban arról beszél, hogy milyen buktatói voltak régen és milyenek vannak most a helyi közigazgatásnak.

— 1972–ben kerültem a községházához — meséli Nagy István. — Előtte Zilahon dolgoztam az akkor épülő csőgyárnál. Érettségi után elvégeztem egy kétéves technikumot, majd elvittek katonának. Amikor visszamentem, már működött egy részleg, ott dolgoztam előbb mint munkás, végül mint minőségi ellenőr. Amikor az akkori bogdándi jegyzőt áthelyezték Pusztadarócra, a bogdándiak megkerestek, hogy felajánlják az állást. Egy kicsit idegenkedtem, hiszen sohasem dolgoztam közigazgatásban. Amikor vizsgáztattak, a legnagyobb követelmény az volt, hogy legyek párttag. Letettem az esküt Foris elvtárs és a megyei pártbizottság előtt. Érdekes volt, akikor elkészítették a káderlapomat, ugyanis Nagy S. István helyére Nagy N. István került. Érdekes munka volt, hiszen gyakran jártam gyűlésekre, igyekeztem tanulgatni. Akkor még nem volt gyakori buszjárat, felültem reggel hatkor a buszra, hogy bemenjek egy tíz órakor kezdődő gyűlésre, majd vártam négy óráig, hogy visszajöhessek.

Abban az időben

— Voltak főnökei egy akkori jegyzőnek: a néptanács elnöke, a párttitkár, a propaganda főnök stb. — folytatja a jegyző. — Nem csak adminisztrációval foglalkoztunk, kaptunk pártfeladatokat is. Például abban az időben is voltak választások, igaz, hogy csak formaiak, de azokat is meg kellett szervezni. A szavazócédulákat nem nyomdában készítették, hanem mi írtuk meg írógépeken. Bogdánd községben tizenkilenc körzet volt, ezeknek voltak képviselői, akiket meg kellett választani. Akit nagyon akartak, abba a körzetbe nem tettek csak egy jelöltet, ahol nem igazán számított a személy, oda tettek két–három jelöltet is, de azok mind a párt emberei voltak. Az akkori egyszerű emberek hallgattak ezekre a képviselőkre, igaz, ha nem tették volna, azonnal mentek volna a rendőrök.

Változás után

— 1989 után nehezen ment az átállás, hiszen minden megváltozott. Új törvények jöttek és jönnek ma is, amelyekkel nehéz lépést tartani. A törvényeket kormányrendeletek változtatják meg, közben a decentralizációval egyre több feladat hárul a közalkalmazottakra. 1990–ben azt reméltük, megszűnik a bürokrácia, de nem így lett, bizonyos esetekben még komplikáltabb. Vannak polgármesterek és tanácsok, akikkel könnyebb dolgozni, vannak akikkel nehezebb. Gyakran kerülnek be a tanácsba olyan személyek, akik kívülről egyszerűnek látják a közigazgatást — a polgármesterek között is van ilyen —, de amikor jobban betekintek ebbe a világba, megváltozik a véleményük. Az utóbbi mandátum idején az volt a jó, hogy nem a politikai érdekeket helyezték előtérbe, hanem a község érdekeit — tette hozzá Nagy István.

Elek György