Te is próbáltál már túlélni bizonyos órákat, napokat, időszakokat azt remélve, hogy majd szellemi és lelki igényeidnek megfelelő világ jön el számodra. Lehet ez a világ egyéni sors (önmegvalósítás) és lehet közösségi élet. Mindkét esetben van esély a csalódásra. Az egyéni küzdelem eredménye közelről nézve már nem biztos, hogy ugyanolyan fontosnak számít, mint a cél kitűzésének távlatából, de arra sincs garancia, hogy a közösségi életben a társ, a társak segítenek majd megoldani a problémákat.

Téged is érdekeltek már olyan dolgok, amelyekről keveset tudtál, de kíváncsi voltál, felkeltették az érdeklődésedet, meg akartad ismerni őket és minél többet megtudtál róluk, annál idegenebbek lettek hozzád. Ilyen pillanatokban is két irányba menekülhetsz: magányba vagy közösségbe. A problémák megoldásához szükség van a megismerésre; a megismeréshez nagyobb lehetőséget nyújt a közösség, mint az elszigeteltség.

Te is kipróbáltad már azt az állapotot, amikor igyekeztél távol tartani magad azoktól az intim kapcsolatoktól, érzésektől, szenvedélyektől, amelyekről egy ideig azt hitted, lehet a hiányukban élni, majd amikor — talán már későn — rájössz, hogy a hiányuk mennyi veszteséggel jár, bámulsz magadba és végigfut benned a gondolat: túlélés volt, de életnek nem nevezhető, esetleg sorsnak.

Te is sokat tűnődsz azon, hogyan tudnál kitörni a túlélés óráiból, napjaiból, időszakából; hogy ne csak álmok és vágyak mámorában, hanem a hétköznapok valóságában élj. Mert tudod, hogy ez egy átmeneti korszak, aminek nagyon sok áldozata lesz; azt is tudod, hogy minél hosszabb számodra a túlélési korszak — az álmok és vágyak világa —, annál rövidebb a való élet szakasz. Mi a való élet? Az, ami a te döntéseidre épül, és amit mások is annak tartanak.

Te is szembe kell nézz való életeddel, fel kell fedezd a lehetőségeid, meg kell ismerd és el kell fogadd magad, be kell látnod, hogy nem juthatsz tovább, mint amennyire képességeid megengedik vagy ameddig társad segít, társaid segítenek. A való élet határos: nincs lehetőség túllépni a határokat.

Elek György