A szilveszterkor bemutatásra kerülő Csókos asszony című operett női főszereplője Rappert-Vencz Stella, a Harag György Társulat művésze. Az alábbiakban őt kérdeztük az operettről mint műfajról, valamint az új kihívást jelentő szerepéről.

— Hogyan folynak a próbák, mit jelent ön számára ez a szerep?

— Valódi kihívás számomra ez a szerep, mert én eredetileg nem vagyok egy szoprán énekes. A primadonna szerepeket általában szoprán énekesek kapják meg, én egy mezzoszoprán vagyok. A feladat számomra, hogy ezeket a magasságokat a lehető legszebben megoldjam és a szerepet is jól alakítsam, hozzam az üde, boldog primadonna lendületét.

— Ön tanult énekelni?

— Igen. A főiskolai képzés része a hangképzés, a kolozsvári operától voltak tanáraink, akiktől elsajátíthattuk a hangképzés technikáját, azt, hogyan kell megoldani bizonyos helyzeteket, hogyan képezzük a saját hangunkat bizonyos dalok előadásához. Megismerkedtünk különböző műfajokkal. Az évek során játszottam zenés darabokban, Szatmárnémetiben játszottam musicalekben és operettekben, lehetőségem volt főszerepet játszani Debrecenben az első magyar musicalben, az Egy szerelem három éjszakája című darabban. Miután a szatmárnémeti társulathoz kerültem, több évig tanultam hangképzést a Művészeti Iskolában olyan tanároktól mint Claudia Popdan és Vastag Teodora. A hangszál egy hangszer, azzal meg kell tanulni bánni és meg kell tanulni a saját módszerünket, hogy kinek, hogyan működik a hangja. Mindenki a maga adottságait kell hogy ápolja, képezze.

— A Csókos asszony egy közismert operett. Tud-e valami újat adni a most készülő előadás a közönségnek?

— Nem tudom, hogy ebben a műfajban lehet-e újat adni, érdemes-e reformálni. Azt gondolom, ha a szatmári néző operettre jön be, arra az üde, felhőtlen szórakozásra vágyik, ami ezzel a műfajjal együtt jár. Lehet keresgélni benne újszerű lehetőségeket, újfajta játékstílust, de nem biztos, hogy szükséges. Az operetteket nagyon pontosan, precízen írták meg olyan emberek, akik jól ismerik ezt a műfajt. A szórendnek is megvan a maga fontossága, nem véletlenül írták úgy. Az tény, hogy sokféleképpen játszották és játsszák, dalok kikerültek, majd bekerültek, változatok vannak. Itt most a rendező megpróbálta a lehető legjobban összeválogatni és reméljük, hogy ez a nézők számára is a legjobb lesz.

— Lehetőségem volt betekinteni az egyik próbára, amikor a koreográfussal dolgoztak, azt tapasztaltam, hogy minden mozdulatnak, minden tekintetnek megvan a maga fontossága.

— Igen, szükséges. A színpadon semmilyen műfajban nem lehet véletlen egy mozdulat vagy egy tekintet, hát itt sem, hiszen a zenei anyag megköveteli a koreográfiát és ennek a precíz megkomponálását, hogy mit, miért.

— A darab férfi főszereplője Baksa András mátészalkai színész, dolgoztak már együtt?

— Andrással a Csalafinta hozományban játszottunk már együtt, egy nagyon ügyes kollégának tartom, jó együttműködni vele.

— Egy operettben, ami népszerű és sok előadást ér meg, maga a színész is népszerűbbé válik, tehát jó szerepet kapni egy ilyen előadásban.

— A társulat minden évben operettet tűz műsorra szilveszterkor, ezt a közönség megszokta és várja. A zenés műfajnak — legyen az musical vagy operett — az a dramaturgiája, hogy amit a szöveg már nem tud elmondani, amit nem lehet tovább fokozni, azt a többet, azt a pluszt kifejezi a zene. Az biztos, hogy a prózai pillanattól a zenei pillanatig a momentumnak fokozódnia kell és még több energiabedobást igényel, hogy a dal megszólaljon, látványos legyen koreográfiában is, legyen meg a pillanat meghittsége. Ez mind energia, munka és koncentráció.

Elek György