Jól látod te is, hogy mások hol hibáznak. Azonnal észreveszed, ki mit csinál rosszul, és mi az, amin változtatnia kellene. És ahogy telik az idő, te is elkezdesz másképp gondolkodni, talán belátni a saját hibáid, hogy hol kell változtatni a magad hétköznapjain. Belátni, hogy az élet nem csak választási lehetőség — bár lehetne —, mert vannak ugyan utak, utcák, ösvények, de végül is mind ugyanoda vezet. Eldöntheted, hogy hova akarsz jutni, mivé szeretnél válni; eldöntheted, hogy melyik úton indulsz azzal a reménnyel, hogy minőségi életet élhess. Hogy ne csak keresd, hanem megkapd, megtaláld, ami számodra minőséget jelent: otthont, ételt-italt, kedvező bánásmódot, odafigyelést, közelséget, érintést, érzést, szavakat. Eldöntheted, honnan indulsz és hova akarsz megérkezni. Választasz utat, újat és újabbat, ha zsákutcába tévedsz, míg rá nem jössz magadtól a nagy titokra: az élet nem csak választási lehetőség; azzal, hogy folyton próbálkozol, még nem választasz, az csak útkeresés. És ahogy telik az idő, kezded megérteni, hogy az út végén nem az lesz, amire vágytál… De akkor mire volt jó az egész? Úgy telik el az idő, hogy folyton csak reméled a minőségi élet felé vezető út megjelenését, de mindig azt tapasztalod, hogy ahol jársz, az egy másik út, ez nem rejt otthont, ételt-italt, kedvező bánásmódot, odafigyelést, közelséget, érintést, érzést, szavakat. És ahogy telik az idő, kezd elmaradni a kíváncsiság. És ahogy telik az idő, ráébredsz, a csalódások, a kudarcok, a kétségek igazak voltak, hiába próbáltál túlnézni rajtuk. Már nem tudsz túlnézni semmin, mert mindennek súlya van. Ez a súly figyelmeztet: nem az a lényeg, hogy mások hol hibáznak, hanem az, hogy te mit rontasz el, amikor nem teremted meg a számodra megfelelő otthont, ételt-italt, kedvező bánásmódot, odafigyelést, közelséget, érintést, érzést, szavakat.

Elek György