Elfajult, kemény, kegyetlen világban élünk, nincs sok választási lehetőségünk, kénytelenek vagyunk úgy élni, ahogy a lehetőségek megengedik — mondják sokan, mások pedig folyton azt hangoztatják: ebből elég volt, változtatni kell, ha itt nem lehet, megpróbáljuk máshol. Miről van szó? Mindenkinek vannak álmai és vágyai. Mindenki szeretne magasra törni, fontossá válni, úgy élni, ahogy talán eddig senki sem élt, de jobban, mint ahogyan most él. Azért mondom: úgy, ahogy eddig senki sem élt, mert sokan választanak példaképet filmekből, regényekből, TV-műsorokból, de senki sem akar mindenben úgy élni, ahogy a példakép, minden életnek vannak rossz oldalai, az élet rosszabb részét pedig mindenki szeretné elkerülni. A legtöbb fiatal vágyik arra, hogy diplomát szerezzen, de ha lehet, úgy, hogy ne sokat gyötörje magát a tanulással. Mindenki szeretne magas beosztást, jól fizető állást, olyat, ami nem jár felelősséggel és minél több legyen a szabadidő. A fiatalok függetlenek és szabadok akarnak maradni, kötődések és elkötelezettségek nélkül. Egyre kevesebben álmodoznak arról, hogy megtalálják házastársukat, sokan még a tartós párkapcsolatok elől is menekülnek. Keresik az anyagi jólét megszerzéséhez vezető utat, de túlnyomó esetben eléggé üres a lelki világuk. A túlzott anyagiasság semlegesíti az érzéseket, és nem tesz senki semmit, hogy ne így legyen. A sok rohanás és küzdelem mellett nem marad idő élni. Valamilyen szinten mindenki jut előre, de kevesek számára adatik meg a kitörési lehetőség az elrontott világ kötelékeiből. Az emberek nagy része két világban él: egy elképzelt és egy megtapasztalt világban. Mindkettőben nem tudja betölteni a szerepét, de nem tud választani a kettő között, ezért mindkettőre vágyva marad otthontalan. Valóban nincs lehetőség választani vagy van, de nem akarunk? Talán a legnagyobb hiba az, hogy egyre többen járnak egyéni utakon. Egyre több az elmagányosodott, elmagányosodó ember. Egyre több az érzések nélküli ember. Ez valami rendellenesség, mert függetlenül attól, hogy valaki az evolúcióban hisz vagy a teremtésben, az érzésnélküliség nem emberi. Fel kellene ismerni, hogy van lehetőség választani, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a jó választás nem csak tudatos és nem csak érzelmi, hanem mindkettő egyszerre.

Elek György