Választási kampány előtt vagy annak időszakában a politikusok és a pártok minden problémát egyszerre akarnak megoldani, megpróbálják elhitetni a választókkal, hogy mindaz, amit éveken át — van, amit huszonöt éve — nem sikerült megvalósítani, azt most hirtelen, hókuszpókusz módra elő lehet varázsolni. Sok más egyéb mellett ismét nagy hűhóval akar mindenki rendet teremteni a tanügyben, jó szokás szerint mindenki másként, mert miért lenne jó valami az X pártnak, ha azt Y párt javasolja, de gyakran párton belül sem ért egyet A politikus B politikussal, ugyanis mindenki kezdeményező szeretne lenni. A tanügyi reform rögös útjain sok minden megtörtént már, sok változást vezettek be, de amikor jött egy új miniszter, az azonnal eltörölte a múltat és új rendelkezéseket vezetett be. Az ilyen jellegű intézkedések vezettek oda, hogy korunk nagy intelligenciamérő fórumán, a Facebookon, nagyon sok hozzászólás minden sorában van egy-két helyesírási hiba, kirí a tájékozatlanság és a tudatlanság, de a hozzászólóknak dagad a mellük, mert odamondhattak. Tanügyi szakemberek helyett évtizedek óta politikusok vitatkoznak azon, hogy mi az, amit tanítani kell az iskolában. A már meglévő tantervből ritkán vesznek ki tantárgyakat, ha valamit mindenáron be akarnak tenni, azzal csak az óraszámot növelik, így jutottunk oda, hogy ma már egy középiskolás több időt tölt az iskolában, mint egy szalagmunkás a gyárban. Az iskolásnak délután még tanulni is kell, gyakran olyan tantárgyakat, aminek majd az életben semmi hasznát nem veszi, de nincs rajz- és zeneóra, hogy a gyereknek a szépérzése, a lelkivilága is fejlődjön. Nincs tornaóra, hogy kimozduljon egy kicsit az iskolapadból vagy a számítógép mellől, ez meg is látszik, amikor megnézzük, hogyan vonszolják magukat a fiatalok az utcán. Ma már maradinak tartják azt a pedagógust is, aki olyan javaslattal jön, hogy be kellene vezetni a háztartástan órát, hogy azok a gyerekek, akiknek a szüleik nem tudnak vagy nem akarnak időt szakítani gyerekeik ilyen irányú nevelésére, legalább az iskolában szerezzenek némi alapismeretet. Közelednek a választások, mindenki mindent ígér, az emberek nagy része szavazni is fog a nagy ígérgetőkre anélkül, hogy meggyőződne arról, hogy van-e lehetőség a nagy ígéretek betartására? Az utóbbi években egyre gyakrabban kerül nyilvánosságra, hogy egyik-másik politikus, akik a tanügyet igyekeznek megreformálni, nem a legjobb iskolákba jártak. Az ők figyelmébe ajánlom Szent-Györgyi Albert sorait: „Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni amit csinálunk és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.”

 Elek György