A szerzetesi élet céltudatos odaszentelődés valakiért és valamiért — mondta hétfőn Molnár Lehel Schp Nagykárolyban, Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővér örökfogadalom-tételekor.

A Piarista Nővérek kongregációalapítójának, Boldog Celestina Donatinak az emléknapján, március 18-án Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővér örökfogadalom-tételére gyűlt össze a nagykárolyi katolikus közösség. A Kalazanci Szent József-templomban este hat órától Schönberger Jenő püspök Labanc Zsolt Schp piarista provinciálissal, Ruppert József Schp-vel, a romániai piarista provincia megbízott felelősével, Molnár Lehel Schp piarista szerzetes tanárral, valamint az egyházmegye papjaival közösen mutatta be a legszentebb áldozatot, kérve Isten áldását a nővérek életére és munkájára, illetve a jótevőik és barátaik életére.

Az evangéliumi rész felolvasása után kezdődött a szertartás, amelynek során Ágnes nővér örök fogadalommal kötelezte el magát a Piarista Nővérek kongregációjában, Isten szolgálatára: Anna Lucia D'Ospina generális anya, a legfőbb elöljáró a nevén szólította a nővért, majd a püspök atya kérdésére ő nyilatkozott szándékáról.

A szentbeszédet Molnár Lehel Schp piarista szerzetes tanár mondta. Homíliájában a szerzetesi hivatásról elmélkedett, azt a szófogadással azonosítva. Mint mondta, mindenekelőtt meg kell hallani Isten hívását, igéjét, ami személyesen megérint. „Ma öröm van bennünk, mert Ágnes nővér meghallotta, mire hívja őt az Úr, és válaszol is erre a hívásra. A hivatás olyan dolog, ami cseng, visszhangzik bennünk. Három csengése van — a talentumok, a mély, hiteles vágyak és a megszólítottság —, és ez a három összhangba kell hogy kerüljön, különben disszonancia keletkezik. (…) Celestina anya az imádság embere volt. Sokszor elmélkedett Krisztus szenvedéséről, önátadásáról. A Piarista Nővérek rezonálnak erre a vágyra, szeretnék Krisztust követni, Krisztus képmására alakulni. A gyertya, amely most, a fogadalomtételkor előkerül, nem egy pislákoló mécses csupán, hanem erős parázs, a mély Isten utáni vágynak a kifejeződése.”

Molnár Lehel Schp kiemelte, hogy a szerzetesség különösen is szófogadás, szóbefogadás. „A szerzetesi élet céltudatos odaszentelődés valakiért és valamiért, karizmatikus együgyűség. Ez az ügy az Istenre irányulás és a felebarát szolgálata. Az elöljáróval együttműködve keressük Isten szavát itt és most. A szerzetesség Isten igéjének a keresése, hallgatózás. De a családos életben is fontos egymás szavának a meghallása és Isten szavának a meghallása a hétköznapokban. A közösség mint olyan, szófogadásra van hívva. Fogadjuk a szót Istentől arra vonatkozóan, hogy mi a hivatásunk, és fogadjuk a szót arra vonatkozóan, hogy ezt a hivatást itt és most hogyan tudjuk megvalósítani.”

A szentbeszéd után, a mindenszentek litániája alatt Ágnes nővér földre borult — ezzel is jelezve, hogy mélyen átérzi kicsinységét Isten előtt, aki meghívta őt a szerzetesi életre —, a hívek térdelve imádkoztak érte, majd az örök fogadalom letétele következett. Ezután Schönberger Jenő püspök áldóimát mondott Ágnes nővér fölött, megáldotta szerzetesi gyűrűjét, az elöljáró és nővértársai pedig testvéri öleléssel köszöntötték Jó Pásztorról nevezett Kanti Ágnes nővért. A hit közös megvallása, az egyetemes könyörgések és a felajánlási körmenet előtt a jelen lévő piarista nővérek mind megújították szerzetesi fogadalmukat.

A legszentebb áldozat bemutatása az ünnep hangulatában folytatódott, a hívek a szentmise után gratuláltak Ágnes nővérnek.