Megvolt az elszámolás is, és jön az elszámoltatás. Elsősorban elszámoltatás, mert a szavazásnak részben ez is a célja. A szavazók elszámoltatják a jelölteket, úgy a hatalmon levőket, mint az ellenzékieket, sőt, az újakat is.

Az ellenzéknek részben könnyebb a dolga, kevésbé nyomja a vállát a felelősség, és bekiabálni a partvonalról büntetlenül is lehet. Konstruktív ellenzéknek lenni kissé nehezebb, mert az együttműködés, a bírálat és a kimondott szó felelősségének a háromszögében kell az ideális helyet megtalálni. Ugyanakkor ügyelnie is kell, hogy ne essen a szabotálás, elvtelen bólogatás vagy meggondolatlanság hibájába. Ebből a szempontból Szatmáron a hatalmon levők vannak előnyös helyzetben. Éltek a lehetőséggel, és — bár lehetett volna jobban, és a kritikának bőven van helye, például a magyar nyelvhasználat, az épített és természetes örökség védelme terén — az előző ciklushoz képest nagy az előrelépés. Az ellenzék viszont nem használta ki a gondtalan szemlélő előtt kínálkozó sanszot, és a napi adok-kapokon kívül nem volt egy érzékelhetően koherens, átfogó narratívája egyikőjüknek sem.

Magyar vagy nem magyar? Ez egy számunkra létfontosságú kérdés. És — bár a szakértelem, elhivatottság és morális tartás nélküli magyarkodás önmagában semmit sem ér — ennek a veszélyét most nem látom. A magyar helyi ellenzék (MPP, EMNP vagy új, metamorfizált formában pl. az EMSZ) szatmári vagy nagykárolyi szinten gyakorlatilag nem létezik. Emiatt nem tud reális alternatívát nyújtani. Majd' 10 éves fennállásuk alatt semmi érdemleges megvalósítást nem tudtak felmutatni, csak a választási kampányban ocsúdtak fel egy rövid időre. 

Fontos szempont a jelölt személyes rátermettsége. Ezt inkább kisebb közösségekben tudják megítélni a szavazók, ahol a pártideológiai háttér kevésbé fontos, és a jelölteket a személyes ismertség okán a tetteik alapján ítélik meg. Itt bukkannak fel „atipikus” független jelöltek is, ami biztató színfolt a pártokráciába fulladt közéletünk szempontjából. Őket is a közösségi cselekedeteik, tapasztalataik és eredményeik szerint kell megítélni.
Nem szívesen látottak azok a tapasztalat nélküli polgármesterjelöltek, akik próba szerencse alapon pozíciószerzéshez vagy ugródeszkának használják az önkormányzati választásokat. Nekik még abszolválniuk kell a tanulóéveket az adminisztrációban vagy a helyi önkormányzatoknál. 

Identitásunk alapvető eleme a nemzeti hovatartozásunk és nemzeti érzelmeink, nyelvünk és kultúránk. Ezt az írást is magyarul írtam, és magyarul olvassák a tisztelt szatmári választópolgárok. Jobb, ha megjegyezzük: az érdekeinket sem a románok, sem a németek, sem az „európaiak” nem fogják őszintén és hatékonyan képviselni. Ez nem gyűlölködés és öncélú különállás, hanem keserű aktualitás és történelmi tapasztalat. 
Szavazzunk a magyar jelöltekre, azok közül is az esélyesekre és rátermettekre! Hajrá, Szatmár, hajrá, magyarok!

Tisztelettel, 
Csókási-Budaházi Attila, 
az EMNT volt Szatmár megyei elnöke