Voltál már úgy: érezted, hogy kell a változás, akartad is, de valahogy képtelen voltál, nem volt erőd, döntöttél, de döntésed nem tudtad végrehajtani. Különös dolog ez. Az ember folyton arról álmodik, hogy változtatni akar dolgokon. Vágyik a változásra, mert jobbat-szebbet akar, míg rá nem jön, hogy kevés csak álmodni róla, kevés csak vágyakozni, még akarni is kevés, a döntés sem elég. Valaminek kell történnie, ami kényszerít. Ami elől nincs menekvés, nincs magyarázat, nem mondhatod, hogy nincs időd.

Voltál már úgy: érezted, hogy most van itt az idő, itt a lehetőség, látszik a kiút, látszik, hogy át lehet ugrani a szakadékot, le lehet győzni minden eléd kerülő akadályt. Tudod, hogy minden akadály előtt van dobbantó deszka, csak azt észre kell venni, fel kell ismerni, meg kell találni, s ahhoz, hogy rábukkanj, ébernek kell lenni, figyelni kell folyamatosan, mikor van ott a legjobb pillanat.

Voltál már úgy: azt mondtad, van még időd, jöhet még jobb lehetőség. Mielőtt lépnél, százszor meggondolod, mert nem lenne jó, ha hibás lépést tennél, ha rosszul döntenél, mert ki tudja, mikor adatik meg ismét az újrakezdés lehetősége. Nem lehet folyton újrakezdeni, nem lehet mindig újraindulni, mert a sors akár „hetvenhétszer is” lehetőséget ad a megbánásra, az újrakezdésre, de a való élet — amiről folyton álmodsz, amirre vágyakozol — onnan indul el, amikor végképp eldöntöd, hogy mit akarsz. Amikor megtalálod az utad, ami a te utad, amelyen azzal jársz, akit te választasz ki útitársnak.

Voltál már úgy: volt elég erőd a változáshoz, de nem volt elég hited. Hit kell a változáshoz, hit, ami megtartsa a falakat, mert hiába építesz falakat Kőműves Kelemenként, hiába keversz hétköznapjaidba mulandó dolgokat, ha azok nem fogják össze mindennapi tetteid, kimondott szavaid, életjelekre utaló érzéseid. Hinni kell abban, hogy együtt a test és a lélek; hogy egymást öleli át a test és a lélek; hogy aki fogja a kezed, az a lelked is átöleli, csak meg kell érezni, fel kell fedezni, magadhoz kell kötni.

Azért voltál már úgy, hogy álmodtál, vágytál, valami mást akartál, mert nem tudtad hinni, csak az marad meg, amit magadban őrzöl, amiről hiszed, hogy csak az az egy van, ezért kell vigyázni rá. Ezért kell vigyázni, hogy az történjen, ami miatt időben bekövetkezik a változás, de azzal nem ér véget, ott kezdődik el az út.

Elek György