Balogh Ildikó és családja Magyargéresen 25 hektár területen foglalkozik növénytermesztéssel és állattartással, mondhatni eredménytelenül.

Magyargéres félreesik a főúttól: ez bizonyos szempontból előny, más szempontból hátrány. Egy bizonyos szempontból előny az, hogy a település meg tudja őrizni sajátos arculatát, az emberek csak olyan mértékben veszik át a nyugatról beáramló divatokat, amennyiben az elkerülhetetlen számukra, hátrány viszont az, hogy lassú a fejlődés, a lakosság nagy része még mindig mezőgazdaságból él, a földet múlt századi módszerekkel művelik meg, az állattartás is a hagyományos módon történik.

Balogh Ildikó családjával huszonöt hektár földet művel meg. Ők megpróbálnak fejlődni, belátták már rég azt, hogy idejét múlta a lóval és szekérrel történő gazdálkodás, de évek óta azt tapasztalják, hogy egyre nehezebb, mindig csak befektetnek, de mégsem jutnak egyről kettőre, mert minden jövedelmet újra be kell fektessenek ahhoz, hogy el tudják végezni a szükséges munkálatokat.

Magyargéres utcáin haladva találkozunk ugyan mezőgazdasági gépekkel, de a megszokott látvány mégiscsak a lovas szekér. Még mindig sokan szántanak, vetnek és szállítanak lóval, az ilyen fajta gazdálkodás pedig nem sok eredménnyel jár.

Balogh Ildikó és családja igyekezett megvásárolni a szükséges mezőgazdasági gépeket, de kombájnjuk még nincs, emiatt meg kell fizessék az aratást, ami hektáronként 3–400 lejbe kerül. Ebben az évben búzát, árpát, zabot, napraforgót és szálas takarmányt vetettek, van esély arra, hogy meglegyen az átlagos terméshozam, de bizonytalan, hogy azzal mi lesz. A szemes takarmány egy részét el kellene adni ahhoz, hogy meglegyen a pénz az őszi munkálatok finanszírozására, de még mindig bizonytalan az ár, és a vevők sem tolakodnak. Tavaly ilyenkor egy lejt adtak egy kiló búzáért, most hatvan banit ígérnek, ami alatta van annak, amennyibe eddig belekerültek a munkálatok.

Állattartás

- Egy másik nagy probléma az állattartás — állítja Balogh Ildikó. — A családi gazdaságban van öt fejőstehén, vannak borjak, disznók és majorság. A disznó ára évek óta stagnál, a borjakat olyan olcsón lehet eladni, hogy többe kerül a takarmány. A tejet literenként kilencven baniért veszik át a csarnokban, ami szintén nevetséges ár. Ilyen körülmények között dolgozhatunk mi éjjel-nappal, úgysem lesz annak eredménye. A meglepő az, amikor jönnek egyesek, hogy pályázzunk. Szép és jó lenne, de honnan vegyünk még elő pénzt pályázatkészítésre, ami vagy sikeres lesz, vagy nem, és ha mégis sikeres, honnan vegyük elő az önrészhez szükséges összeget?

Elek György