Megtöltötték a templomot a Szatmár-Németi Református Egyházközség hívei vasárnap délelőtt, hogy együtt hallgassák meg húsvét örömüzenetét.

A csordultig telt Németi-templomban vasárnap délelőtt Sipos Miklós lelkipásztor hirdette az igét, majd Gáti Tibor segédlelkésszel közösen osztották ki a húsvéti úrvacsorát.

A prédikációt megelőzően az egyházközség vegyes karát hallgathatta meg a gyülekezet, akik énekszolgálattal tették még ünnepibbé az istentiszteletet.

Sipos Miklós lelkipásztor a prédikációban elmondta, hogy a négy evangélista közül mindannyian beszámoltak az első húsvét történetéről, de a leginkább részletesen talán Márk evangélista ír, így az ünnepi prédikációhoz is Márk evangéliuma 16. részének 3. és 4. versét választotta a lelkipásztor. Ebben az igerészben találjuk leírva a húsvéti asszonyok történetét, akik Jézus halálának harmadnapján a sírkamrához igyekszenek megkenni a keresztről levett, három napja halott Megváltó testét, de út közben azon aggodalmaskodnak, hogy vajon ki lesz az, aki elhengeríti a sír száját elzáró hatalmas követ. De amikor odaérnek, azt látják, hogy a hatalmas kő el van hengerítve.

„Már ebben a történetrészletben is nagyon jól kirajzolódik a húsvét üzenete. Ez az isteni gondoskodásnak az ünnepe. Hiszen az emberi gondok lesújtó ténye benne van abban a kérdésben, amit a húsvéti asszonyok is megfogalmaztak: ki hengeríti majd el azt a hatalmas követ? De a mi emberi gondjaink és emberi gondolataink ellenére ott van Isten, akire mindig számíthatunk.

Így lesz húsvét egy nagy, áldott, isteni válasz a mi nyomorult, csüggedő, bűnös, aggodalmaskodó és vergődő életünkre. Egy válasz minden kérdésünkre, melyben Isten azt akarja elmondani, hogy mennyire szeret bennünket” — fogalmazta meg a lelkipásztor. És adta útravalóul a gyülekezetnek azt, hogy legyenek ők is olyanok, mint a húsvéti asszonyok, akik akkor is elindultak Jézus felé, ha kilátástalannak tűnt a cél. Mert aki soha nem indul el Jézus felé, az soha nem is fog találkozni vele.

A prédikációt követően Gáti Tibor segédlelkész beszélt az úrvacsora sákramentumának szereztetéséről és a húsvét üzenetéről, majd a gyülekezet tagjai, 377-en magukhoz vették a megterített asztal szent jegyeit. Végezetül a gyülekezet kórusa újabb lélekemelő énekkel szolgált.