Helyhatósági és parlamenti választások előtt a tisztségekért indulóknak vagyonnyilatkozatot kell tenniük, amit a mandátum idején bárki megtekinthet, nyomon lehet követni, hogy a megválasztott személynek hogyan alakul az anyagi helyzete, hogyan növekszik vagy csökken a vagyona. Számtalan példa igazolja, hogy ilyen esetekben a polgármesterek, parlamenti képviselők vagy más tisztségeket betöltők cégei papírforma szerint eladásra kerülnek, de nem kizárt az, hogy éppen ezekkel a cégekkel kötnek majd szerződést közintézmények. Érdekes viszont az, hogy miután valaki egy-két vagy több mandátum után visszavonul a köztisztviselői szférából, nem kell vagyonbevallást tegyen, hogy kiderüljön: mennyivel gyarapodott vagy csökkent a vagyona. Az egyik volt polgármesterrel kocsikáztam községe területén, aki semmit nem titkolva mutatta meg, hogy hány ingatlannal, mennyi földdel, erdővel rendelkezik, hány, az ő polgármestersége idején bejegyzett cégnek a részvényese, stb. Felemelt fővel, lelkiismeret-furdalás nélkül mondta, hogy nincs ebben semmi rejtegetni való, megdolgozott ő ezért, majd felsorolt két-három olyan polgármestert, aki ugyanolyan anyagi helyzetben van három mandátum után, mint ahogy indult, de a községben sem lehet tapasztalni fejlődést. Ki az, aki rosszul végezte a dolgát — tette fel a kérdést —, ki az, aki becsapta a választóit? Az, aki nem tett semmit a községért, vagy az, aki sokat tett, a sokból pedig önmaga számára is csurrantott-cseppentett? Valóban, aki mézzel jár, megnyalja az ujját, sokkal nagyobb baj az, ha nincs méz, mintha a sokba valaki belenyal. Vannak azonban más esetek is. Vidéki gazdálkodó ismerősöm egy másik létező jelenségről beszélt. Elpanaszolta, hogy egy családi vállalkozást működtet és ő is próbálkozott pályázni, ha folyton erre biztatják a vállalkozókat, úgy gondolta, ő is megpróbálja, neki is jól jön az a kis támogatás. Járatlan volt, nem tudta, hol kell kopogtatni, nehezen ment előre mindaddig, amíg egyik ismerőse megsúgta neki, hogy kivel kell felvenni a kapcsolatot. Meg is tette, azonnal rendelkezésére állt az illető, lépésről lépésre mentek a dolgok, de minden fázisnál megmondta, hogy mennyit kell zsebbe csúsztatni, hogy sikeres legyen a pályázat. Ennek a segítőkész, pályázati ügyekkel foglalkozó személynek nem kellett és ezentúl sem kell vagyonbevallást tenni, tőle senki nem kérdezi meg, hogy évente mennyivel nő a jövedelme, még rajtakapni sem lehet, hiszen olyan pályázatok esetén veszi fel a csúszópénzt, amilyen pályázatok amúgy is nyertesek lennének. Nem érdekes? Egyeseknek kell vagyonnyilatkozatot tenni, másoknak nem. Azok, akik tesznek, mandátumuk végén nem kell elszámoljanak, de minek is kellene, úgyis elszámolnának. Később már senkinek sem jut eszébe megkérdezni, honnan a gyarapodás?

Elek György