Kevés olyan ember van, aki nem vágyik valamilyen sikerre. Vannak, akik rövid idő alatt sikeressé válnak, és vannak, akik egy életen át küzdenek és alig érnek el valamit kitűzött céljaikból. Sosem volt a világon annyi szociológus, pszichológus és ki tudná megmondani, hány fajta kutató, elemző, akik folyton azzal foglalkoznak, hogyan lehetne szebbé és jobbá tenni az emberek életét. A legtöbb embernél az a nagy hiba, hogy egyik napról a másikra — no, ha nem is egészen így, de rövid idő alatt — akarnak ,,nagyok” lenni. A fiatalok gyorsan szeretnének diplomát szerezni és a legrövidebb idő alatt vezető beosztásba jutni vagy magánvállalkozásba kezdeni. Nincs már olyan, hogy előbb tanulunk, majd tapasztalatot szerzünk és lépésről lépésre haladunk a siker felé vezető út lépcsőfokain. Kevesen gondolnak arra, ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, mindezek mellett a legfontosabb az önismeret. Hogy megismerjem önmagam, tudjak különbséget tenni a jó és rossz között, és ha szükség van rá, tudjak változtatni. Hogy felismerjem a változtatás szükségességét. Képes vagyok-e vezetni, irányítani akár két-három embert is, ha a magam irányítása is bizonytalan léptekkel halad? Minden vezér legfőbb feladata kihozni magából a legtöbbet, mert ugyanezt csak így várhatja el másoktól is. Régebben a fiatalok mások voltak, mint az idősebbek, most viselkedésformában alig van különbség a generációk között. A különbség az, hogy sokáig mindenki tudatában volt annak, hogy meg kell dolgozni a sikerért, ma már viszont mindenki mindent azonnal akar. Mert mi a szlogen: mindenkiben ott van a tehetség, csak ki kell ugrasztani. A siker, a karrier iránti vágy érzelmi állapot, ezt az érzelmi állapotot kell tudatosan, sokszor tárgyilagosan bevinni az életünkbe. Ahhoz, hogy az emberben mocorgó, de akár nyugtalankodó érzés sikerré formálódjon, dolgozni kell. Ettől a tehetségtől függ, hogy az életben sikeres vagy kevésbé sikeres az ember. Az élet adta nehézségekkel és akadályokkal többnyire azok az emberek tudnak megbirkózni, akiknek kifinomult az érzelmi világuk. Az, hogy az egyik ember a másikat megpróbálja eltiporni, még nem siker. Ma már a szakemberek többsége egyetért azzal, hogy az emberek előrehaladásának legnagyobb akadálya a kommunikáció hiánya. Többet kellene beszélgetni, jobban meg kellene ismerni egymást. Kevesen ismerik el, hogy a legönzőbb ember is másoktól tanul, észre kell venni, mi az, amit mások jól vagy rosszul csinálnak, mert a siker egy életformát is jelent, azt, hogy valaki túlnőtte az átlagost, a megszokottat, hogy tud példa lenni, mert értékeket hordoz.

Elek György