Popa Zsolt nem dömpingtervező, kollekcióinak nem általános témaválasztása, az „extravagáns és különleges” pályára lépésének pillanatától kreációi védjegyeinek minősülnek. Legújabb, 15 darabból álló, Nomad — Born to be wild kollekcióját vasárnap, a Visual art show keretében mutatja be. Erről és természetesen most sem szokványos témaválasztásáról kérdeztük.

- Hosszabb szünet után jelentkezel egyéni kollekcióval. Miért csak most?
- A bukaresti időszak mellett nem volt erre sem idő, sem alkalom. Aztán következett a koronavírus-járvány (olyan jó erre fogni mindent, amiket elhalasztottunk, de tényleg abban az időszakban nem igazán láttam értelmét ilyen jellegű eseményeknek). Az elmúlt években pedig az olyan jellegű munkákra összpontosítottam, amelyek inkább járnak anyagi haszonnal, mint egy bemutató. Mert ne felejtsük el, hogy Romániában vagyunk, itt nem úgy működnek a dolgok mint külföldön, nem térülnek meg egy bemutató kiadásai. Továbbá: kinek, miért? Csak azért, mert kivirít a kikerics nem rendezünk bemutatót. Vannak persze “ kollégák” akik önmaguk szórakoztatására is összedobnak egy-egy bemutatót, de általában ezek számomra fűszertelenek. 
Amikor Czikai Éva a nyáron megemlítette, hogy a Beauty Days keretében lehetőség lenne egy divatbemutatóra, egy-két nap gondolkodási idő után mondtam boldogan igent. Voltak már bemutatóim az Éva által szervezett Beauty Days-eken az elmúlt évek során, és azoknak a hangulata, a szervezettsége mindig nagyon jó volt.

- Nomad — Born to be wild: vadnak született vagy kalandra született, kontextustól függően. A kollekciódra melyik érvényes?
- Vadnak, rebellisnek, kívülállónak. A nomádok — bár közösségben vannak, mégis — külön, egyéni, önálló utakon járnak folyamatosan, a megállás és a letelepedés szándéka, illetve esélye nélkül.
Persze ennek a létformának is megvannak a maga, jobbára íratlan etikai és saját erkölcsi szabályai, rendszerei. Furcsa paradoxon, nem? Ha megértenénk, már nem lenne paradoxon (ezt valahol a napokban hallottam, de milyen igaz a mostani kollekciómra is!)

- Ismét szokatlan forrásból, a vándorló cigányok szabad, a mi társadalmunk elvárásaitól, megkötöttségeitől mentes létformából inspirálódtál. Illetve ebből indultál ki, hiszen ha jól tudom a kreatív alkotási folyamat közben — nomen est omen — elkóboroltál.
- Tisztázzuk gyorsan: ez nem úgy működik, hogy meglátom az utcán a cigányasszonyt és az ő személye lesz az inspirációs forrás, ő lesz az origó. Nem. Valamikor valahová utaztam egyedül, és egy cigány siratót hallgattam, ez indította el a folyamatot, az életérzést. Ez volt a kezdőpont, aztán eljutottam oda ahova, amit a kollekció végül tükröz. Persze onnantól kezdve nyilván kiéleződött a látásmódom mindenre, ami ezzel a létformával kapcsolatos: a nomádság szemléletével, a szabadsággal, a belső szabályokkal, azok felrúgásával, a szigorral, a bohém tobzódással. Ezek inspiráltak

- Önmagadra mennyire érvényes ez a megkötöttségektől, sablonoktól mentes szabad szellem, életforma? S ha érvényes, akkor ez egy kicsit önmagadba forduló, Popa Zsoltból is inspirálódott kollekció? Egy korábbi interjúban úgy fogalmaztál: 'Az igazi tervezőnél egy adott kollekció tükrözi a lelkiállapotot is' — ez most mennyire érvényes?
- Az életforma semennyire, vagy csak nagyon kicsit. Naivság lenne elhinni, hogy konvenciók nélkül létezem. Meg aztán mire mennénk vele? Én is szabályokat követek, ugyanúgy mint más. 
A gondolkodás, és a művészi lét ad valamelyest kötetlenséget, de itt is vannak keretek. Persze kinek mi a határ, vagy kinek mi az ingerküszöb. Önmagamba csak annyira fordulok, amennyire érzem, hogy kellek magamnak. Fenntartom az állításom: tükrözi a lelkiállapotot a munka, ha az nem egy sablonra van ráhúzva. De ez így van bármilyen alkotói folyamattal szerintem.
Nagyon sokat dolgozom ösztönből amikor a kifutóra kell egy kollekciót feltenni. Néha nem tudtam egy-egy darabnál, hogy hogyan jutok el á–ból b–be. Aztán az összképről ne is beszéljek. Amikor az iparnak dolgozom, akkor ott előjön a pragmatikus gondolkodásmód, de itt a saját kollekcióban ez kimerült annyiban, hogy ide kell egy gomb, vagy oda egy cipzár.
A kreációk vonalai lágyak, elnagyoltak, egy–egy rigidebb, szoborszerű forma befigyel, ám nem állnak meg, nem hagynak elgondolkodni egy–egy részleten, hömpölyög tovább. A színek visszafogottak, már-már monokróm, de itt is bevillan  egy–egy visszafogott színű flash. A textúrák is lágy esésűek, vagy éppen merevek — olyan lelkiállapot tükröződésűek.

- Nem megszokott bemutató lesz, kisfilm pereg majd a háttérben, bár számodra ez nem teljesen újdonság, hiszen az  Asylium-kollekciód bemutatója is így kezdődött — mennyire volt plusz kihívás (ha az volt)  a kisfilmet összeállítani?
- Nagy kihívás volt, mivel a kisfilm utolsó pillanatban lett csak meg.

- Zárókérdés, vagy inkább zárógondolat: amikor tervezel, készítesz egy ruhát, megfordul-e a fejedben ki fogja viselni? A Nomad darabjait kinek "ajánlod", kiken szeretnéd látni? 
- Nem, soha nem gondolok arra, hogy ki fogja viselni majd az adott ruhát. Nyilván az, akinek tetszik ez a stílus, ez a vonalvezetés örömmel tudja majd a ruhatárában. A Nomad kollekció darabjai azoknak a nőknek készülnek, akik szeretik a különleges dizájner darabokat; letisztult az öltözködési stílusuk, ugyanakkor szeretnének kitűnni.

Szerkesztette:
Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!