Vadas Zsuzsa, a Nők Lapjának állandó munkatársa hétfőn Szatmárnémetibe látogat, s 18 órakor a Kölcsey Főgimnáziumban olvasóival találkozik. Az újságíróval a XXI. századi nőről, a nő-férfi viszonyról, a család és karrier összeegyeztethetőségéről beszélgettünk.

— Ön több évtizede dolgozik a sajtóban, és foglalkozik a nők életével, sorsával, gondjaival és örömeivel, és természetesen a nők párkapcsolataival. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján, milyennek látja a XXI. századi nőt: a nők szerepét a társadalomban, a családban és a magánéletben?

— Nem nagyon lehet összehasonlítani még a mi országunkon belül sem a nők helyzetét. A Nyugathoz közeli dunántúliaknak több az esélyük megtalálni a helyüket, mint a szabolcsiaknak. Nekik alig van lehetőségük munkára, továbbtanulásra. Sokkal erősebb az, ami lehúzza őket, annál, ami felemelhetné. Egyébként világszerte szenvedő alanyai a nők az ellentmondásos téveszméknek, politikának, előítéleteknek. Miután mást se hallanak, mint azt, hogy legyenek sikeresek, szépek, fiatalos kinézetűek, szinte csak erre koncentrálnak. Egy olvasóm, fiatal lány, sírva mesélte, hogy amikor jelentkezett egy pályázatra, csak ránéztek, és elküldték. Szegény kislány nem túlzottan szép, de van két diplomája, és három nyelven beszél folyékonyan. Ha csinibaba lett volna, erre akkor sem lettek volna kíváncsiak, viszont azonnal alkalmazzák.

Önállóan vagy társsal?

 — Szociológusok állítják, hogy a nő önmagában nem lehet nő. Ahhoz, hogy egy nő a mai korban működő szerepeket alakítson ki magának, szüksége van egy társra, a család elfogadására, egyetértésre és együttműködésre. Önnek mi erről a véleménye?

— Ahhoz, hogy egy nő nőnek érezze magát, férfi is kell. Ugyanígy fordítva is. De melyik férfi szeretné hozzákötni az életét egy diszkótündérhez, tévéműsorok sikeres szupersztárjához, vagy egy keményen öntudatos, magabiztos nőhöz, aki mint a tank, úgy nyomul egyre feljebb a ranglétrán. Ilyen gyorsan talán mégsem kellene leírni mondjuk a múlt századi nőideált, aki a munkája, hivatása mellett még tudott feleség, jó anya is lenni. Igaz, egyre kevésbé. A modern, önmegvalósító nőnek nincs se kedve, se ideje a családi életre, bár nem győzi hangoztatni, hogy az milyen fontos. Holott rengeteg idő, türelem kell a harmónia megteremtéséhez két ember között. Egyszer az egyiknek kell engedni kicsit, máskor a másiknak, hogy összecsiszolódjanak. Ehelyett inkább elválnak, ha már úgy érzik, elfogyott a türelmük és a másik nem úgy ugrál, ahogy azt elvárnák tőle. Soha nem fogják megtudni, milyen nagy adománya az életnek, amikor egy pár sok év múlva együtt tud sírni, nevetni.

 Család, karrier

 — Egyik nemrég közölt interjújában beszélgetőpartnere azt nyilatkozta, hogy számára legfontosabb a férj és a gyerek, és csak utána jön a karrier. Nagyon sok nő viszont feláldozza a családot a karrierért. Ez a nőtől függ?

— Mindig a nő dönt, mindenben. Ha okos vagy — mondták nekem idős nénikéim —, akkor úgy teszel, mintha az Urad akarná azt, amit szeretnél. Gyerekvállalásnál együtt kell dönteni. Nem jó erőltetni azt, amiről a másik hallani sem akar. Hagyjunk neki időt. Ha valamit, ezt nem kéne elsietni. A gyerek miatt. Mert mire nő fel, ha nap mint nap azt vágják egymás fejéhez a szülei: „Te akartad ezt a gyereket, megmondtam, hogy várjunk addig, amíg lakásunk lesz”. Ha a nő mégis ragaszkodik hozzá, zokszó nélkül viselje a következményeit.

 Nők a politikában

— Ma már sok nő kap vezető szerepet különböző intézményeknél, sok a női vállalkozó, de még mindig kevés nő kap helyet a politikában. Mi ennek az oka?

— Ami nem megy, azt nem kell erőltetni csak azért, hogy jobb legyen a női foglalkoztatottsági statisztika. Bár az Unió most nagyon iparkodik megszüntetni a nemek közötti különbségeket, ettől az még létezik. Van, amikor hátrányos, de inkább előnyös. Hiszen úgy vagyunk összerakva, hogy a férfi jobbik fele a nő, a nő erősebbik fele a férfi. Mindegyik félember a másik nélkül. Ami engem különösen bosszant, hogy dacára minden törekvésnek a tökéletes egyenjogúság megteremtésére, ma is azt várják el egy nőtől, ha állást keres, hogy szexis legyen, mint Marilyn Monroe, strapabíró, mint egy igásló, de ne legyen túlzottan okos, és lehetőleg tartsa meg magának a saját külön bejáratú véleményét. A férfi meg bármilyen, számíthat rá, hogy őt teszik fontos beosztásba, pláne egy olyan cégnél, ahol nő dirigál. Szóval vannak előítéleteim a női politikusokkal kapcsolatban. Keveset láttam, aki úrrá tud lenni a saját személyes indulatain, közmegelégedésre teszi a dolgát, és ezt még a férfiak is elismerik. De kétlem, hogy nőnek nézik.

 XXI. századi nő

 — Mi a fontos egy nő életében? Milyen kell legyen egy XXI. századi nő? Mennyire jellemző a mai párkapcsolatokra az egymás mellett való kitartás?

— Manapság úgy cserélgetik egymást a házastársak, akár a ruhát vagy a cipőt. Ebben talán a női lapok nagy része is hibás. Olyan magatartást, életmódot sugallnak, reklámoznak, amely kizárólag arról szó, hogyan legyünk még szebbek, csábosabbak, divatosabbak. Ha ezt komolyan vesszük, egy percünk sem marad másra, mint önmagunk szépítgetésére. Nem mintha a férfiak nem esnének ugyanebbe a csapdába. Beveszik a mesét, hogy a hűség már ósdi, elavult, az életet nagykanállal kell enni, aztán torkukon is akad a kanál, előbb-utóbb. Ha egy fiatal egészséges családi környezetben nő fel, nagy valószínűséggel nem ringatja magát hamis illúziókba, nem kívánkozik piás-drogos bulikba, és nem keresi a züllött alakok társaságát. Remélhetően nem fog félresiklani az élete sem.

Férfias nők, nőies férfiak

— Ha nőkről beszélünk, elkerülhetetlen, hogy ne ejtsünk szót a férfiakról is. Igaz-e az, hogy a XXI. századi férfiban ugyanannyi női vonásnak kell lennie, mint amennyi férfiasságnak a XXI. századi nőben?

— Mindnyájan tudjuk, tapasztalatból, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez majd kiegyenlítődik a szerelemben, de nem változtat a két nem közötti alapvető különbségen. A férfi épp azt szereti a nőben, hogy nőből van. A nő meg azt, hogy a férfi férfiből. Mi szükség van arra, hogy juszt is én javítsam meg a mosógépet — totál analfabéta vagyok hozzá —, amikor az Uram tíz perc alatt megcsinálja. Ettől én nem leszek kevesebb, mert főzésben jobb vagyok nála, és ez így van jól. Nem értem, miért kell az óvodás kislánytól eltiltani a babát, a kisfiúktól a fiús játékokat? Hogy egyformának érezzük magunkat? De hát Jancsika sem vak, nem Pistikének udvarol, hanem Marikának, aki olyan mint egy hajas baba, és egyszer majd szeretné feleségül kérni. Olyan nagy baj ez? Legalább annyira képtelen, mint elrendelni, hogy ezentúl az egér is olyan legyen, mint a macska, hogy ne érezze magát kisebbségben. Aztán hol a macska fogja meg az egeret, hol az egér a macskát. De ebből sosem születnek kisegerek. Valljuk be, vannak dolgok, amelyekre a nők alkalmatlanok, és olyanok, amelyekre a férfiak. Gyereket szülni csak nők tudnak. De ez sem megy férfi nélkül.

Férfi ideál

— Minden nőnek — főként tinédzserkorban — megvan a maga férfi ideálja. Mi történik akkor, ha nem talál rá erre az ideálra?

— Nem kell félteni a mai tiniket. Mindnek van ideálja, ahogy nekünk is volt, és kigyógyultunk belőle. Kinőttük a tinikori csacskaságokat. Persze nem mindegy, hogy a fiatal milyen ideálokat lát maga körül. Ötperces sztárokat, celebeket, vagy igazán tehetséges, szerethető ifjú és korosabb hírességeket. A jó példát akarja követni, vagy a rosszat? De találkoztam már olyannal is, aki nagyon rossz irányt választott, és időben észhez tért. A maga kárából, de tanult belőle. Vagyis nagyon tiltani sem jó őket, ettől vagy attól. Ha megtapasztalják az élet rossz oldalát, többre becsülik majd a jobbat. De ezt egy tizenéves még nem hiszi el.

Befolyás

— Egy olyan lap, mint a Nők lapja, mennyiben tudja befolyásolni a nő-férfi kapcsolatokat? Mi a célja ennek a lapnak?

— Nagyon tudja, sőt ennek a felelősségét is érzi. Új főszerkesztőnk, Vékási Andrea kedves, közvetlen, fiatal nő, olyan lapot akar csinálni, amelyik segít eligazodni olvasóit ebben a bonyolult világban. Érdekes, a férfiak is azért szeretik olvasni a lapunkat, mert nagyon személyes és nőies. Munkatársaim írásaiból, úgy érzik, jobban megismerhetik a női nemet, és bármilyen hihetetlen, de kíváncsiak rá. Lapunk ennek köszönheti népszerűségét, ami a példányszámon is érződik. Nálunk minden héten szavaznak az olvasók. Ha nem tetszik, legközelebb már nem veszik meg. Szerencsére megveszik, olvassák, és szeretik.

Elek György