Ma már nemcsak a településeknek, hanem egyenesen az utcáknak, sőt, azok felső és alsó részének is van közösségi felületi megmondója. Az ilyen csoportokban aztán tombol az egymásra tromfolás. Az még hagyján, hogy ezekbe bele-belekukkantva feltűnik, mennyien vagyunk funkcionális analfabéták, azonban azon már a sokat látott ember is elborzad, hogy egyesek ezt ügyeskedésre igyekszenek kihasználni. Ez történt például az egyik faluban.

Voltak ugye az események az úzvölgyei temetőnél. A falu népe a közösségi felületen ezt is, azt is megosztott. Igazat meg kevéssé hiteles forrásból származót is. Vaskos megjegyzéseket is fűztek hozzá, s bizony nem egy alkalommal általánosítottak — azaz ottani eseményeket egy egész népcsoport kulturális szintjének mondtak (helytelen magyarsággal…)

De nem mosolyogta meg ezt az egyik falubeli társuk, hanem hozzászólt. Ahogy mondani szokás: olajat öntött a tűzre. Elmondta, hogy Romániában a románoknak kell igazuk legyen stb. Persze az adott településen többségi „kisebbség” számos tagja igencsak zokon vette ezt. Például felhívták a figyelmét arra, hogy hát ő sem echte román, azaz egy ilyen megnyilvánulással nem csak a (volt) szomszédait sérti meg, hanem felmenőit is. Meg aztán speciel abban a temetőben aránylag egyértelmű dolgok történtek. A „történet” a továbbiakban is a szokványos: szó szót követett, s cifrább megfogalmazások is fel-felbukkantak.

A különösen riadalomra okot adó az, hogy immár bírósági idézést kaptak jó néhányan ezen emberek közül. A külföldön élő egykori szomszédjuk ugyanis beperelte őket becsületsértés, nemzetiségi, vallási, politikai nézet miatti gyűlölködés és hasonlók címszóval. Több ezer eurónyi kártérítést követel. Mindegyiküktől, fejenként.

Hogy mi lesz az ügyből? Egyelőre nem tudni. Remélhetőleg semmi! Ellenben azt érdemes tisztázni: még a közösségi felületen, még egy zárt csoportban sem szabad senkit sem szidni. Még akkor sem, ha provokál.

Megyeri Tamás Róbert