Több százan kísérték tegnap utolsó útjára Bessenyei István színművész-rendezőt, a Harag György Társulat örökös tagját. Földi maradványait a vasút melletti református temetőben helyezték végső nyugalomra.

Bessenyei István színművész-rendező, a Harag György Társulat örökös tagja méltósággal viselt, súlyos betegség után október 29-én hunyt el. Tegnap délelőtt az Északi Színház előcsarnokában ravatalozták fel, koporsója mellett előbb a színház vezetősége, majd a Harag György Társulat tagjai váltották egymást a díszőrségben, itt rótták le kegyeletüket kollégái, barátai, ismerősei és tisztelői. Életútját és pályafutását Nagy Orbán, az Északi Színház vezérigazgatója ismertette, majd a társulat és önmaga nevében fia, Bessenyei Gedő István művészeti igazgató búcsúzott tőle. Felidézte azt az eseményt, amikor soron kívül köszöntötte édesapját a társulat örökös tagjaként. Nem volt ez számára egyszerű feladat, hiszen az elismerés a hatvanöt éveseknek jár ki, a művészeti tanács viszont úgy döntött, előzzék meg azt, hogy ez az elismerés post mortem legyen. Bessenyei Gedő István beszélt az apa-fiú kapcsolatáról, az apa-fiú-színház kapcsolatáról és arról a közös munkáról, amit a társulatban együtt végeztek. A színház a néző számára lehet szórakozás és lehetőség a tanulásra, de ahhoz, hogy az előadás a színpadra kerüljön, és sikeresen menjen le a függöny, nagyon sok háttérmunkára van szükség. Ebben vett részt Bessenyei István színészként, rendezőként, egy ideig művészeti igazgatóként. Foglalkozott a fiatalok képzésével, segítséget nyújtott számukra az útkeresésben, ugyanakkor vezetett ifjúsági és felnőttekből álló színjátszó csoportokat. Bessenyei Gedő István elismerte édesapja adottságait, a tőle tanultakat viszi ma is tovább. A ravatalnál elmondta, hogy nemcsak az apát veszítette el, hanem a művészi példaképét is.

A szatmárnémeti vasút melletti református temetőben százak kísérték utolsó útjára. Korda Zoltán, a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkipásztora gyászbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a földi élet felkészülés az örök életre, ez idő alatt meg kell győződni arról, hogy az ember Isten teremtménye, aki átléphet az örök élet kapuján.

Bessenyei István korai távozása nagy veszteség a szatmári magyar kultúrának, de arra, amit maga után hagyott, sokáig lehet még építeni.

Elek György