Megható pillanatokban bővelkedő ballagási ünnepség zajlott tegnap a Nagykárolyi Elméleti Líceumban. Az ünnepi szentmise után az iskola udvarán gyűltek össze a végzősök és családtagjaik. Az évfolyam hat végzős osztályából három magyar tannyelvű volt.

A Kalazanci Szent József-templomban zajlott az elméletis végzősök számára celebrált ünnepi szentmise tegnap délelőtt. A diákok és családtagok innen visszatértek az iskola épületébe, hogy az utolsó osztályfőnöki óra, az útravalónak szánt intelmek meghallgatása után végigjárják az iskola termeit, s énekelve vegyenek búcsút az osztálytermektől, diáktársaktól, pedagógusoktól.

Utoljára csengettek ki annak a hat végzős osztálynak, amelyek tegnap befejezték középiskolai tanulmányaikat. A három magyar tannyelvű osztály tagjai, élükön az osztályfőnökökkel — Czenter Enikő, Gaskó Gabriella, Ludescher-Donca Anamaria — meghatottan vonultak végig az ünneplők között, hogy helyeiket elfoglalva részt vehessenek a nekik szervezett ünnepségen.

Zsidó Sándor igazgató rövid köszöntőjét követően átadta azt a két kiválósági oklevelet, amelyeket az iskola azon végzős diákjai vehettek át, akik kiváló, tízes jegyátlaggal fejezték be tanulmányaikat. Larisa Latis és Tarita Paul hatalmas tapsot kaptak eredményükért a jelenlévőktől.

Ezután az iskola kulcsának szimbolikus átadása következett. A tizenkettedikesek közül Kovács Péter Zoltán, aki négy éven át országos első helyet szerzett a nemzetközi és hazai magyar irodalmi tantárgyversenyeken, frappáns, humoros beszéddel készült diáktársainak.

„Kedves tizenegyedikes diákok! Mi egy éve ilyenkor kaptuk meg az iskola kulcsát. Azóta sem tudtuk vele kinyitni 8 óra után az ajtót. Ezt igazolhatja az összes portás és néhány tanár is. Rá kellett jönnünk, hogy az iskola kulcsa ennél sokkal többet jelent. Ezt a kulcsot adta a kezünkbe az Elméleti Líceum. Az igazgató, a tanárok, a diákok együtt. Ez a kulcs jelenti annak a rengeteg embernek a munkáját, amit arra fordítottak, hogy egy-egy generáció el tudjon indulni az életben. Nekünk ezt jelentette a kulcs. Segítséget, hogy ki tudjuk nyitni felnőtt életünk egy-egy ajtaját. Mindenki a sajátját. Most, hogy elballagunk, nektek kell a segítség. A segítség a választásban, hogy ki merre megy tovább. A segítség a felkészülésben, hogy mindenki el tudjon indulni az úton. A segítség az elszakadásban, hogy mindenki maga tudja járni ezt az utat” — hangzott el Kovács Péter Zoltán beszédében.

A beszédeket követően a végzős osztályok osztályfőnökei következtek, hogy átadják az okleveleket, ajándék könyveket azon tanulóknak, akik az elmúlt évek során a különböző területeken elért eredményeik révén kiérdemelték azokat. Sokan vehettek át nagyszerű teljesítményükért valamilyen jutalmat, majd a díjkiosztást követően véget ért az elméletis korszak a tizenkettedikesek számára.

Tőtős Tímea